Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-04-22 / 16. szám
HOVA LETT A HŐMÉRŐ? A közelmúltban 120 literes villanyboylert vásároltunk, miután az előző tönkrement. Meglepetten állapítottuk meg, hogy a hőmérő, amely még az előző boylereken rajta volt, hiányzik az új konstrukcióról. A hőmérő mutatta, milyen hőfokra melegítette fel a vizet a boyler, napközben láthattuk, mennyi meleg víz áll még rendelkezésünkre Nem értjük, hogy a 2990 forintos víztárolóról miért hiányzik a 100 forintot sem érő hőmérő? Erre szeretnénk a Hajdúsági Iparművektől választ kapni. Váradi Imréné Bp. II., Guyon köz 7. 3 f ■H mmc VIGYÁZAT! A TETŐN DOLGOZNAK! M. Jánosék lakása, a II., Keleti Károly u. 9. számú ház hatodik emeletén, 1969 óta beázik. Akkor még 2—3 órai munkával meg lehetett volna szüntetni a beázást. A házkezelőség akkor azzal odázta el a munkát, hogy 1970-ben úgyis sor kerül az egész tető kicserélésére. Ám eltelt a múlt év anélkül, hogy a tetőcsináláshoz hozzákezdtek volna. Miután a plafon egyre nagyobb területen ázott át, M. Jánosék, tavaly decemberben, a saját pénzükön kijavíttatták fejük fölött a tetőt. Az idén februárban megjelentek a Budapesti Építő és Elemgyártó Ktsz emberei és hozzáláttak egy új tető megépítéséhez. M. Jánosék helyzete ettől egy csöppet sem javult, sőt most romlott el csak igazán. Mindjárt az első napon szétverték az egyik csatornát, majd bebetonozták a szoba feletti vízelvezetőt, elrontották a lefolyócsatornát. Így aztán minden eddiginél jobban beázik a lakás, a falak olyan nedvesek, hogy csak centrifugával lehetne kifacsarni, s egy-egy kiadós eső után a konnektoron folyik ki a víz. A Ktsz főmérnöke egy nagy ponyvát szállíttatott oda, s meghagyta az embereinek, hogy amikor nem dolgoznak, azzal takarják be a tetőt. Ám az emberek erről többnyire megfeledkeznek, s így a lakás csak akkor nem ázik be, ha nem esik az eső. A főmérnök egyhónapi türelmet kér még, ígéri, hogy addigra végeznek a munkával. Mi mindenesetre most, itt, papírra vetjük ezt az ígéretet, már csak azért is, hogy nehezebb legyen elfelejteni. KÖ KÖVÖN... Amikor a Körszállót megépítették, az építkezésből visszamaradt törmelék egy részét a szomszédos, II., Lorántffy Zsuzsanna lépcső 4. számú ház udvarán halmozták fel. Három éve hiába kérikk a ház lakói, hogy szállítsák el onnan a törmeléket, hadd csináljanak végre rendet az udvaron, nincs aki a kérésüket teljesítse, s marad minden a régiben: kő kövön, rög rögön, tégla téglán, úgy, ahogy volt. Rendületlenül hiszem, hogy kell lennie valahol egy olyan szervnek, amelyik intézkedni illetékes és képes ebben az ügyben. Ilyennek vélem például a II. kerületi tanács építésügyi osztályát. VIRÁGOM, VIRÁGOM A múlt hét derekán megjelent a Rákóczi úton egy maszek virágárus, egy kocsideréknyi szegfűvel, nem voltak ugyan a legszebben fejlett példányok, de három forintért adta szálját, vitték hát, mint a cukrot. Hét végén, szokásom szerint, vásároltam a Virágéinál három szál piros szegfűt. Otthon vettem csak észre, hogy alig szebbek az utcán látott háromforintosoknál, pedig 11 forint volt az ára. Még annak is, amelyik annyira kókadt, beteg volt, hogy meg kellett drótozni, mert egyébként nem tudott volna megállni a saját szárán. Nem értem, miért kerül a hervadt, fonnyadt virág is ugyanannyiba, mint a frissen vágott? Miért nem lehet legalább azoknak az árát leengedni, amelyeket úgy kell dróttal megtámogatni?! Vagy örüljünk, hogy a drótért nem számítanak fel külön pénzt? NYOMON VAGYUNK! Két hete, a Kék Fény mintájára, a társadalom segítségét kértem, a titokzatos körülmények között eltűnt rósejbni felkutatására. A várt segítség nem is maradt el, egy telefonáló bejelentette, hogy a VIII. kerületi Vendéglátó Vállalat bisztróiban és italboltjaiban naponta meg szokott jelenni. (Jellemző! A Kék Fény körözöttjeit is többnyire kültelki csapszékekben, talponállókban szokták elfogni.) A nyomozást mégsem ártana tovább folytatni, annak kiderítésére, hogy miért csak egy-két eldugott helyen lehet hozzáférni egy ilyen közkedvelt csemegéhez? (radványi) JEGYZETL.flV*OK A CÍMZETT VÁLASZOL Sátoraljaújhelyi gyárunk a kávéfőzők gyártását beszüntette. Ezzel kapcsolatban került sor a garanciális javításokra kötött szerződés felmondására, azzal, hogy a még garancia alá eső gyártmányok javítását a gyártó maga végzi el, természetesen a vevő teljes kártalanításával. Sajnálatos, hogy a kellő időben, több minisztériumi hatáskörbe tartozó tanácsi vállalattal és szövetkezettel kezdeményezett, hosszas tárgyalások csak az elmúlt hetekben vezettek eredményre, és így a Kotyogó kávéfőzők gyártását is csak ez év április 15-től folytatja a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet. A fogyasztóknak okozott bosszúságot sajnáljuk és dr. Sípos Jánostól levélben is elnézést kértünk. „ELZETT” Fémlemezipari Művek Dr. Szlavkovszky Imre keresk. igazgató Cikkük nyomán a régi plakátokat kicseréltük. Köszönjük figyelmeztetésüket. Kondor Sándor gazd. ig. Madách Színház HARMADOSZTÁLYÚ KÖRNYEZET — ELSŐ OSZTÁLYÚ AR Néhány évvel ezelőtt átalakították a BÁSTYA éttermet. Új burkolatot, új bútorzatot kapott. Amikor annak idején először léptem be a megszépített Bástyába, meg is kérdeztem a pincértől: „Ugye most már első osztályúvá léptek elő?" Nem — felelte a pincér. — Másodosztályú étterem marad. Ilyennek is kell lennie a forgalmas Rákóczi úton. És elmúlt néhány év. S ez alatt a néhány év alatt nemcsak a Rákóczi úton, de mindenütt a városban fogynak a másod- és harmadosztályú éttermek. A törzsvendégek egyre-másra azt tapasztalják, hogy kávénak, bornak, miegymásnak 2—4 forinttal megugrott az ára. Így történt ez a Bástya étteremben is, amely szintén I. osztályúvá lépett elő, egyik napról a másikra, anélkül, hogy bármi átalakítás történt volna. Sőt a hajdani kicsinosítás nyomai is megkoptak már kissé. Van a Bástyának — a többi között — egy terme (a bejárattól jobbra), amely sem bútorzatát, sem felszerelését tekintve, nem veszi fel a versenyt egy valamirevaló harmadosztályú étteremmel sem. Ez az, amit nehezen ért meg egy közönséges halandó. Viszont valószínű, hogy akik elrendelik ezeket a „húzásokat", nagyon is értik a dolgukat... Sződy Viktor ISMERKEDTÜNK A TURISZTIKÁVAL Testnevelő tanár vagyok a Leányvári Általános Iskolában. A VIII. osztály 12 önként vállalkozó tanulójával elhatároztuk, hogy a március 15-i tanítási szünetet kirándulásra használjuk fel. Úticélunk a Pilishegység lábainál levő Klastrom-puszta volt. Autóbuszszal mentünk Piliscsévig, onnan pedig — természetesen — gyalog. Egyórás út után ázottan, de vidáman megérkeztünk a turistaházba. Örömmel vettük, hogy a házban kellemes a meleg, bőven volt hely, csupán két összetolt asztalnál falatozott békésen egy társaság. Miután levettük átázott felső ruháinkat, hozzákezdtünk hátizsákjaink kibontásához. Amikor kipakoltuk elemózsiánkat, odajött hozzám a ház gondnoka és a következőt kérdezte: „Rendelkeznek önök turistaigazolvánnyal?” Válaszom: „Nem, hiszen ezek általános iskolás gyerekek, most ismerkednek a turisztikával.” Erre ő igen udvariasan, de nagyon határozottan a következőket közölte velünk: a turistaházban otthonról hozott élelem elfogyasztására csak azoknak van lehetőségük, akik igazolvánnyal rendelkeznek, s hivatkozott egy központilag kiadott rendelkezésre. Csomagoltunk és felvéve a nedves ruhát, továbbmentünk Fekete-hegyre, a „Sasfészek” turistaházba. (Két óra gyaloglás.) Szerencsére itt a ház népszerű Gizi nénije hajlandó volt, az egyébként itt is kifüggesztett rendelkezés megszegésére, lehetőséget biztosítva otthonról hozott ebédünk elfogyasztására. Azzal szeretném még kiegészíteni, hogy az előbb említett Klastrom-pusztai turistaház majdnem üres volt, tehát a szervezett turisták elől nem foglaltuk volna el a helyet. Nem márkás, étteremmel ellátott házról van szó, mint például a dobogókői vagy a Lajos-forrási, hanem egy olyan turistaházról, amelyben ugyan sört kapni, sőt televízió is van, de vendégszeretet nagyon kevés. Megismétlem, hogy gyermekekről volt szó, akik, ha ma még nem is szervezett turisták (nem fizetnek tagdíjat), de lehet, hogy holnap már azok lesznek. Ha sikerül velük megkedveltetnünk a turizmust. Persze e kirándulás után erről nem vagyok meggyőződve. Kruzslik János Leányvár