Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-14 / 2. szám
SÜRGŐS HIVATALI ÜGY az esztendeje új hobby kapott polgárjogot néhány téli hétre. Ügy december közepétől január közepéig tart a szezonja. Őzik kicsik és nagyok, férfiak és nők, félanalfabéták és diplomások. Segítik e hobby terjedését: az Állami Biztosító, az Országos Takarékpénztár, a Felhőfényesítő Vállalat, hazánk minden rendű és rangú vállalata, intézménye, ipari és mezőgazdasági szövetkezetek, azok felügyeleti hatóságainak sora, talán még a temetkezési intézetek is, bár azok részéről kissé meghökkentő lenne boldog új esztendő kívánását hallani. Valamennyi szerv pedig a Játékkártyagyár közreműködésével áll a hobbysok szolgálatába. Milliószámra forognak napjainkban közkézen a különböző cégektől származó, hátlapjukon azok reklámját hordozó kartonlapocskák, a kártyanaptárak. Iskolásgyermekek kopogtatják sorra a legkülönbözőbb hivatalok szobáit, zord főosztályvezetők bonyolódnak velük komplikált csereügyletekbe, amelyeknek menetét mindig a napi árfolyam határozza meg. Például a Ködfényesítő Szövetkezet ezüstözött és tükörbetétes naptárából hármat kellett adni tegnap a mozisoktól kapható filmsztárfotós naptárakért, a biztosító három színű garnitúrájáért viszont négy olyan naptárt lehet napi árfolyamon cserélni, amelyet a Szemmérték Hitelesítő Főhivatal adott ki. A minap egy ilyen cseretranzakció néma tanúi voltunk. Miután a cserélők a legnagyobb megelégedéssel rakták el a becses zsákmányokat, közös jó barátjuk rászólt az egyikre— Miért nem mutatod meg azt a három francia sztriptízsorozatot, amit a múlt héten küldött a párizsi barátod? A másik cserélő azonnal felfigyelt. — Milyen sorozatról van szó? A témájú harmadik azonnal mesélni kezdett az első cserélő titokzatos kártyanaptár-sorozatáról, amely tizenhat darabból áll, s míg egyiken egy tetőtől talpig felöltözött hölgy mosolyog, az utolsón már ugyanez a hölgy pucéran néz szembe a fényképezőgéppel. A közbeeső lapokon a vetkőzés fokozatai láthatók. Persze az egészből egy szó sem volt igaz, akkor találta ki az egészet ugratásként, amikor a két felnőtt jó barát anynyira elmélyülten cserélgette percekkel előbb a színes lapokat. Mindenesetre a két cseretárs között alaposan megromlott a viszony. Mesélik, hogy a napokban egy férfi bement az egyik miskolci papírboltba, és kért egykártyanaptárt. Mondták neki, hogy a bolt reklámjamár elfogyott, a központ még nem küldte le a pótlást. A férfi megmagyarázta, hogy ő nem reklámnaptárt kér, hanem olyat, aminek a hátán nincsen semmi, ami csak naptár, és a kirakatban látott belőle egyet negyven fillérért. A bolt dolgozói gyanakodva néztek össze: ilyen még nem volt a prakszisukban, pénzért még senki sem vett náluk kártyanaptárt. A boltvezető diszkréten kilépett egy hátsó helyiségbe a telefonhoz .. . Az orvosok még ma is teljesen értetlenül állnak az esettel szemben. Benedek Miklós D. DARZSAA: Ki ne szeretné a szép menyecskét? Még a totyogó, szakállas vén is szereti I Ki ne szeretné a szép menyecskét? Még a nyámnyila kókadt kappan is szereti I — Megengeditek, hogy innen telefonáljak? Ki ne szeretné a szép menyecskét? A másik asszony! Az nem szereti, de nem ám! Bede Anna fordítása GAVALLÉR FÉRJ MUNKAÜGYI IRODÁN - Te meg vagy örül-e! Én csak egy krokodilbőr cipőt akartam . . . - Végzettsége? - Két év iskolatelevízió.