Ludas Matyi, 1979 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1979-08-09 / 32. szám
ille uQ Lli£ - mondjuk a magunkét - magunkt mondjuk magunkét- mondjuk Móricz Zsigmond körtér, vasárnap. Emberkígyó a büfé előtt, fura körmenet, újmódi két szín alatt áldozóké: kenyérre, tejre óhiteké. Nem vagyok rest, megszámolom, ötvenhetedik vagyok, illetve lennék, ha a számolás miatt nem lépek ki a sorból, s közben nem lépnek még ketten elém, így az 59. helyezés az enyém. A sorállás eszményi alkalom az elmélkedésre. Meditálok magam is: ez a hatvan ember most azért áldoz fel 30-40 percet a szabad idejéből, hogy a kereskedelmi dolgozóknak több legyen a szabad ideje ... Ha több — amúgy is nyitvatartó — vendéglőben árulnák ilyenkor a tejet és a kenyeret, eltűnnének a sorok. Ám a haszon kicsi, a strapa nagy, jobb hát elbliccelni a tejárusítást, aki pedig mégis inni akar, küzdjön meg érte, álljon sort, van ideje, elvégre vasárnap van ... Még szerencse, hogy ez kölcsönösségi alapon megy. Van egy íratlan megállapodás dolgozó-»népünk különböző rétegei között: te lopod az én időmet, én lopom a te idődet... Törlesztünk egymásnak, állandóan és kölcsönösen. Ez a szemüveges úr itt, öttel előttem a sorban, tisztségviselő, fontos bizonylatokat osztogat a Fontos Hivatalban. Holnap hosszan megvárakoztatja majd a bizonylatért folyamodó kereskedelmi dolgozót, órákat rabolva el az idejéből. Tízzel előttem az a fiatalember szerető. Holnapután miatta vesz ki szabadnapot, s várakozik potyára a bizonylatosztogató úr. Hússzal előttem, a bájos hölgy, anyagbeszerző, s éppen szabadságon van. Most jut eszébe: elfelejtette feladni a jövő havi cufliigénylést (mert a szabadságra indulás előtti napokban ki dolgozik?!), sebaj, legfeljebb pár hétig akadozik majd a gürtcufli gyártása, így aztán az előbb említett szerelőnek tizenkét boltba is be kell majd menni, míg megfelelő méretűt kap belőle. Olyan könnyű lenne ezektől szabadulni, csak az kellene, hogy mindenki a maga munkahelyén, a maga munkaidejében ... Még szerencse, hogy elfogyott előttem a sor, s megkapom a tejet és a kenyeret. Mert már éppen ott tartottam az elmélkedésben: ahhoz, hogy több legyen a szabad időnk, többet kellene dolgoznunk ... Radványi Barna 3. A Móra Ferenc utca Budán van, a Várban, jól elrejtve, és olyan icike-picike, hogy mire betéved valaki, már ki is jött belőle. Nol Vanmég egy Móra utca fővárosunkban, Pestlőrinc határában. Budapest térképén fedeztem fel - nagyítóval. Olvastam az író születésének századik évfordulóján közölt megemlékezéseket, ezek margójára toldom a kérdést: utcanévben ennyit érdemel fővárosunktól? Jó, jó, elfogadom az ellenérveket: ne az utca hosszával mérjük valakinek az elismerését, érdemeinek méltatását. De mégis ... Ha egyszer ez a szokás világszerte, nálunk meg különösképp. Nézegetem Budapest utcajegyzékét (1978). Petőfi vezet. Húszszor szerepel. Következik Kossuth (18), Rákóczi (17), majd a 12- esek: Jókai, Arany, Ady, Tompa... Nem folytatom a sort, csak még egy adatot, ha szabad: az Ady által Költőcske Mihálynak becézett poétának is van két szép utcája igen jó helyen (a IV. és XI. kerületben), Szabolcska Mihály álnéven. Egy nyomós érv szól a várbeli Móra Ferenc utca mellett. Az ott levő három ház egyikében lakott ugyanis az író, valamikor, átmenetileg. Van is rajta emléktábla, a piszoktól nehezen felismerhető arcképével és alig olvasható, sablon szöveggel, amelyben szó sincs arról, hogy miért éppen ott az a tábla. És annak sincs semmi nyoma, hogy most, az országos ünneplés alkalmából megkoszorúzták, vagy akárcsak megtisztították volna. Talán az illetékesek sem tudják, hogy hol van Pesten a Móra Ferenc utca? Sólyom László fiai a magunkét - mondjuk Van a közlekedési szabályoknak, a Kresznek, egy általam kidolgozott új fejezete, ugyancsak KRESZ-szel rövidíthető: Kénytelen Rejtvényes Szabálytalankodás. Miként jött létre? Elmagyarázom: Vegyünk egy egyirányú utcát. (Többségükben egyirányú utcák találhatók a fővárosban.) Megjelennek a közművek az egyirányú utca bejáratánál és felbontják az úttestet, öt négyzetméteren dolgoznak, de az egész utcát lezárják az oda igyekvő autók elől. Elvileg. Az utca mégis teli van autóval, holott az utca túlsó feléről nem lehet behajtani, mert egyirányú. A ravasz autósok mégis behajtanak a behajtani tilos felől, rükvercben, vagyis az autó orra előre néz, mintha előre menne az utcán, de hátramegy. Van, aki azt mímeli, hogy beáll a járda mellé, mert általában hátramenetben szokás beállni, és mint a hernyó, araszolva megy hátra az egyirányú utcán. Vannak aztán többlépcsős szabálytalanságai annak, hogyan jusson be az ember olyan egyirányú utcába, amelynek az elején dolgoznak. Erre is mondok példát: az utca végét, melyből rükvercben hajtunk be, szabálytalanul, olyan keresztutcából lehet elérni, amelyben tilos az átmenő forgalom, csak azok hajthatnak be az utcába, akiknek abban az utcában van dolguk. Mi tesz ilyenkor az ügyes, szabálytalankodó autós? Például ért. .Megállok az utcában egy ház előtt, mintha ott volna dolgom, és bemegyek a kapu alá, megnézni, hogy itt lakik-e a shanghaji nagynénikém? Ilyen módon jogot nyertem arra, hogy behajtottam az utcába, tovább megyek, majd rükvercben befordulok az én behajtani tilos utcámba. Nem sorolom a további szabálytalan ügyeskedések módozatait, nem akarok tippeket adni, csak egy tippet adnék, de az illetékeseknek. Kellene egy nagy, fekete harisnya, melyet — mint ahogy azt a krimikben a banditák a fejükre húzzák — az útjelző táblákra húzzák, és ezzel érvénytelenítik arra az időre - két órára, vagy két napra - amíg az úttesten kézművesek dolgoznak. Például az én egyirányú utcám túlsó oldalán lefedik a behajtani tilos táblát, és mindjárt nem kell szabálytalankodni. Még túlságosan nagy adminisztráció sem kellene hozzá. A közlekedést ellenőrző és a körzeti rendőreinkmaguk is el tudják bírálni az éppen aznap kialakult helyzetet és saját maguk intézkedhetnének egy-egy tábla letakarásáról, ha a felszerelésükben lenne egy-egy tábla-takaró műanyag kapucni. Ilyen módon kevesebb munkájuk lenne a rendőröknek a büntetéssel és megelőzhetnék a kénytelen-kelletlen-szabálytalankodókat ésszerű, helyszíni intézkedésükkel. Mert a mindkét oldaláról behajtani tilos utca nem igazán jól sikerült utca ... Somogyi Pál djuk a magunkét - mondjuk a magunkét - mondjuk nkét - mondjuk a magunkét - mondjuk a magunké traeSICJ/ V Be szépek, szemet-lelket gyönyörködtetők a Hortobágyi Lovasnapok ! Különösen az a bemutató látványos, ahol a derék szál, elegánsan kirittyentett lovasok a különféle akadályok fölött, illetve között manővereznek. Gyorsaság, erő, ész, lendület stb. — hiába, no, a pompás magyar lovasok igazán urai a lónak) De hopp, várjunk csoki Mintha ilyesfajta gyakorlatokat már másutt, máskor is láttam volna. Hát persze! Az olimpiákon! Csak akkor ezt a micsodát nem hortobágyi lovasbemutatónak hívták, hanem díjugratásnak. És nem tudom, más is észrevette-e, hogy az olimpiai díjugratás mezőnyében még véletlenül sem látni magyar lovasokat. Akik pedig (gyorsaság, erő, ész lendület stb.) igazán urai a lónak, ügyi. A Hortobágyon. Lehet, hogy kicsiny hazánk már rogyadozik a számolatlan olimpiai aranyak-ezüstök terhe alatt. Az is lehetséges, hogy a hortobágyi izomizé több aranyat hoz a hazai vendégforgalomnak, mint az az esetleges egy, amelyet az olimpián a magyar díjlovas nyakába akasztanának. De hát mit kockáztatnánk egy olimpiai nevezéssel? Vagy lehet, hogy aki lovas egyszer már bemutatót ugratott a Hortobágyon, az már profi, s mint ilyen, nem mehet olimpiára? Tévedés, kérem. A magyar lovasok azért nem neveztetnek, mert úgysem tudnának tisztességesen fölkészülni. Olvasom, hogy az egész országban mindössze — írd és mondd — két (kettő, zwei, dvá) ugratónyereg található. Valami itt - úgy érzem - nincs rendjén. Itt, úgy látszik, valami ugratás folyik, feleim. Nem díjugratás, hanem a mi ugratásunk. És ezt aligha tudjuk — díjazni... Timár György — ux yuuu.jx cl vs 3 fii u uu. j urv cl arcig)