Ludas Matyi, 1980 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-27 / 13. szám
SZERENCSÉS EMBER SZUPERKOCSI Keservesebb lett az írók és újságírók élete, amióta Dr. Del Medico Imre, ez a bámulatos felkészültségű polihisztor (mindentudó) elhatározta, hogy döntő harcot kezd a sajtóban elharapódzó téves adatok, bakik, leiterjakabok, stb. ellen. Még az ellenségei sem foghatják rá, hogy rossz levélíró. Vezérlő elvéül talán Arany János halhatatlan szavait választotta: „író, író, hivatalod / Nem játék, nem tréfadolog” ... Vigyázó szemeit nem Pápára vetette (utalás Pósa Lajos egy verssorára), hanem a magyar sajtóra, s jaj annak, aki eltéveszt valamit. Már megy is a levél az illető szerkesztőséghez, s nemsokára ott pirul a bűnös szerző pellengérre (pelengérre?) állítva, esetleg kalodában (lásd: káló, kalotaszegi, kallódó, kalmopirin, Káló Flórián, stb.) Különösen történelmi félrecsúszások felfedezésében könyörtelen a Doktor Sapiens. Ezért csak hálásak lehetünk neki, mi, történelmi drámaírók. Amikor például ötfelvonásos drámámban megírtam, hogy milyen tragikus körülmények között vette feleségül II. József Mária Teréziát, bizony hétszer is utánanéztem a lexikonokban, hogy gyermekük, Mátyás, az igazságos kalapos király valóban visszavonta-e rendeleteit Buda felszabadítása után. Az ilyesmivel nem jó tréfálni, mert megjelenik a jelenség, s az ember szívhatja a fogát, kesereghet afölött, hogy miért nem fogadta meg Katona Sándor szavait, aki a János Vitézben így intette Falansztert: „Ember küzdj és ne bízzál memóriádban!” Az a fontos, hogy az ember mindennek nézzen utána, elsősorban annak, amiben egészen biztos, mert ilyenkor még több a bűn, mint a hiba, vagyis igaza volt Dantonnak. Megint csak egy példa: abban biztos voltam, hogy április idusán, vagyis 17-én szúrta le Ceasar az alsóházban Brutust, a darwinista összeesküvőt, de arra nem emlékeztem pontosan, hogy mit mondott az áldozat, mielőtt kilehelte volna lelkét. Bertolt Brecht III. Richárdjában erre nincs utalás, de Plutarkhosz szerint Brutusnak még volt ideje elsuttogni az azóta sokat idézett szemrehányást: „Te is, apám, Cézár?” Az ember nem lehet elég óvatos. Én például sokáig azt hittem, hogy Antonius Kleopátra törvénytelen gyermeke volt, ám véletlenül megtudtamérdemes régi arabs kéziratokat böngészni!), hogy Hérosztratosz törvényesítette őt, mielőtt felgyújtotta a Reichstagot. Idejében tisztáztam a dolgot, mielőtt még Del Medico Imre dr. tollára vett volna. A szállóigék esetében különösen vigyázni kell. Ki hinné, hogy „Az állam én vagyok!” kijelentést nem Oroszlánszívű Richárd, hanem Rainier herceg, a monacói államfő tette, amikor a kaszinó a nagyjavítás miatt éppen üres volt, s a hercegi család is külföldön tartózkodott? Én persze ilyen hibát nem követek el, mert íróasztalomon ott áll a Doktor fényképje, alatta az intelemmel: „Apage satanas!” — vagyis az ördögtől ne fogadj el apanázst, mert úgy jársz, mint Csáky szalmazsákja. Se szeri, se száma azoknak a tévedéseknek, amelyeket versidézetekkel követnek el pályatársaim. Még ma is van, sajnos, tollforgató, aki azt hiszi, hogy a „Talpra, mélymagyar” kezdetű költeményt Szekfű Gyula fordította némethből. Hasonlóképpen vigyázni kell a mostanság divatos tudományos témákkal, mert a legkisebb hiba esetében már lesújt a könyörtelen ellenőrzés. Nemrég a svéd akadémia felkért, hogy magyarázzam meg egy népszerű tudományos cikkben a téridő görbületének lényegét. Az, hogy mir szól fejtegetéseimhez a svéd akadémia, kevésbé izgatott, mint az, hogy nem talál-e egy csomó szálkát a kákán Del Medico. Gondosan kifejtettem tehát, hogy a tér a Newtonnal abszolút, hiszen a teret (vegyük például a Boráros teret) beépíthetik, s máris fellép a viszonylagosság, az ilyesmi csak idő (!) kérdése. Maga az éjszaka meghatározott időtartam (lásd Bergson: „Tartam és egyidejűség”), s ha valaki egy Boráros téri italboltban görbe éjszakát tölt, ez már a téridő görbültségét eredményezi, s a példában szereplő egyén hazafelé már nem egyenes úton, hanem geodéziai vonalon halad, vagyis elhajlik. Nem árt persze ennek a tudományos tételnek is utána nézni, mert különben úgy járok, mint az a külpolitikai közíró, aki öszszetévesztette Algériát Argentíniával. Vagy ha mindenáron ragaszkodunk a baklövésekhez való emberi jogainkhoz, akkor legalább fogadjuk meg Csokonai Vitéz János intelmét: „író, hibázz, de rajt ne fogjanak!” Vagy ahogyan Horatius fogalmazta meg ugyanezt a gondolatot: „Cave canem!” Feleki László . Idősebb férfi udvarol egy fiatal lánynak: — Nem is tudom elképzelni, Gizikém, hogyan élhettem eddig nélküled. — Egyszerű. Életed első negyven évében én még meg sem születtem. vrivn-v^*-t. - Gondban vagyok sógor, nem tudom, kriptát építtessek vagy szaunát ... ifim SZISZIFUSZ