Ludas Matyi, 1983 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1983-03-17 / 11. szám
■MMBHMHniI ■RMOT ELMESTÚDIÓ Beültem a barátságos televíziós stúdióba. Egy kicsit modernebb volt, mint az Orion űrhajó belseje. Gondoltam, most indulunk az Orionködbe. De nem lőttek ki. Szemben velem egy távolsági autóbuszkalauz ülőkéjéből megszólalt egy hang. — Nyomja meg a gombot! — Kérek egy jegyet Vácig! — mondtam. — Szóval, a Vác-témakört választja? — kérdezte a barátságos műsorvezető a kalauzülőkéből. — Esze Tamás vagyok — feleltem, mert a villamosszékben elfelejtettem a nevemet. — Nem baj, akkor az Esze-témakörből kap kérdéseket — nyugtatott meg a kedves űrhajóparancsnok. — Nyomja meg a gombot, ha kész! Kész voltam. Ijedtemben belemosolyogtam abba a kamerába, amelyiken nem égett a piros lámpa. Az én fejemen gyulladt ki a zöld lámpa. Erre megszólalt öt búgó jel. — A pontos idő húsz óra — közöltem a nyájas műsorvezetővel. — Nem — vett elő egy nagyon nehéz, speciális kérdést a kaauz ülőkéből. — Mennyibe kerül ma egy utazás Váctól Rinyabesenyőig? — ötszáztizenhárom forint húsz fillérbe — szóltam kapásból a három diplomám után. — Nem, de van még egy perc ötvenhét másodperce — nézett jóindulatúan a csuklómra kapcsolt elektromos időjelzőre. — Tessék mondani, ez a szék nem ráz? — aggódtam. — Nem, sajnos ezért sem tudok találatot adni önnek — szabadkozott az udvarias játékvezető. — Hány hajszála volt Esze Tamásnak? A kérdés után fejemet a villamosszék támlájára hajtottam. Valami megbizsergette agyam szürkeállományát. A helyes válasz a Népstadion eredményjelző tábláján és a nagykörúti fényújságon jelent meg. Nekem csak a hajam állt az égnek a sok elektromosságtól. — Nem — számolta meg gyorsan égnek álló hajszálaimat a megértő ülőkalauz vezető. — Hány másodpercem van még? — tudakoltam rémülten. — A szabadon választott sajnos lejárt — mondta. — Most két percig általános váltóáramot kap. Hol volt Ohm, amikor törvényét megalkotta? — Voltban — rázott meg valami belülről. — Egy amperrel elfogadom — segített ki az előzékeny Orion parancsnoka. Sebtében bedugtam konnektoromba a vívópást találatjelzőjét, mert éreztem, hogy csak másodperceim vannak hátra. — Ki volt a villamosszék feltalálója? — pillantott rám meleg hangon a játékvezető. — Segítség! — nyomtam meg egy gombot. — Sajnos, rossz gombot nyomott meg — válaszolt a rokonszenves műsorvezető. — Ettől rövidzárlat lett a stúdióban! A sötétben szívélyes keretek között kaptam tőle, jó játékomért, egy kerámia lámpát. Örömömben a stúdió vendégszerető tigriscsíkjait csókoltam meg. Sajnos, az én fejemben is van néha rövidzárlat. Tormai László Tévésorozatunk influenzás időkre: • ORSZÁG A KÓRHÁZ SZÉLÉN ELMEBAJNOKSÁG A VILLAMOSSZÉKBEN - Ki vagyok végezve! - Mama, már megint összetéveszti valamelyik műsort a „Fele sem igaz”-zal. - Itt a statisztika, ebben a hónapban a Kudlikot 784 percig bámultad, engem meg csak 26 percig. ) 'liTv'fkft - Megjelent az első nagylemezünk!... - Isten veletek! Nem fogok infarktust kapni, mert nem tudtok gyártani egy eladható terméket!