Ludas Matyi, 1987 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-18 / 7. szám
BRENNER GYÖRGY:7tr<h»aX:. VASARNAP KENŐPÉNZ SOROZAT — Ha kigyullad a tévé, legalább a vízhordásnál mozognak egy kicsit a gyerekek ... Amit a srác egyetemi felvételére kuporgattunk, azt most a szerencsétlen ijedtében különórákra költi ... — Szivecském, megjöttek a mentők, ha meglesz a baba, majd megnézed az ismétlést! A gátfalvai községi közös tanács vezetésének apraja nagyja, szám szerint három ember, mind ott szorongott az elnöki irodában. A tanácselnök és a vb-titkár érdeklődéssel hallgatta Forinthász Mihály adóügyi előadó tájékoztatóját. — Sürgősen fel kell terjesztenünk a megyéhez az ez évre tervezett társadalmi munka értékét. Tavaly Nagygőzfalva, Középgőzfalva és Aprógőzfalva ötszáz lakosa összesen ötszáztíz forint értékű vállalást tett, ebből tíz forint teljesült, mert a Pöfeteg Kis János eladott az anyósának egy lottószelvényt és a pénzt felajánlotta a nyugdíjkárosultaknak. A vb-titkár közbeszólt: — Hanyadikok lettünk a megyei versenyben? — Nem tudjuk — válaszolt gondterhelten a közös községi adóügyes —, olyan mérgesek voltak ránk odafent, hogy még az utolsó helyet sem adták oda nekünk. Az idén viszont fel kell kötnünk a farmergatyát, olyan értéket kell produkálnunk, hogy az első három díj valamelyikét elnyerjük. Az első díj egy zászló ... — Mi a második? — kérdezett közbe a tanácselnök. ... és az ezzel járó egymillió forint — fejezte be mondatát az adóember. Nincs értelme rástartolni, mert Gőzfalvának per pillanat hatmillióra lenne szüksége, az a kevés pénz csak viszályt szítana. A második díj százezer forint értékű könyv. Figyelembe véve, hogy a falubeliek egy idő óta csakis takarékkönyvet vesznek a kezükbe, ezzel a díjjal sem mennénk sokra. Marad a harmadik díj. Egy színes televízió. — Abból csak baj lenne — szólt a tanácselnök —, nincs a faluban óvóhely. — Viszont a helyi önkéntes tűzoltók képzettek és lelkesek — ellenkezett a vb-titkár. — Mihály, milyen értékű társadalmi munkával számolhatunk, ha nagyon összeszedjük magunkat? Forinthúsz adóprésfelügyelő legyintett. — Olyan még nem volt, hogy nagyon összeszedtük volna magunkat. Ebben a drámai pillanatban kopogtak az ajtón és belépett Kese Szabó Zsiga, a közös községi falu egyetlen festő-mázolója. Forinthúsz feltette neki a keresztkérdést : — Zsiga, nincs kedve a falu épülésére-szépülésére valami önkéntes munkát felajánlani? — Már hogyne volna, ha megfizetik! A tehóban megedzett adóügyisnek arcizma sem rándult. — Ember, áldja meg magát az ég, díjtalan, ellenérték nélküli munkára gondoltunk! Végül is maga lokálpatrióta, igaz? A festő krákogott egyet. — Nekem kérem van erkölcsi bizonyítványom, én nem követtem el semmit. .., de ha netán társadalmi munkáról van szó, boldogan felajánlom, hogy kifestem a patika cégtábláját. Ez legalább háromszáz forint értékű áldozat tőlem. — Nem sok — morfondírozott Forinthúsz. — Gondolkozzék csak. Hát a festéket is oda kell szállítani, a fuvar legalább négy rongy ... — Annyi rongy — bólogatott Kese mázoló. — Tegyük fel, új pamacsot is vásárol... — Tegyük fel. Az is kétszáz. — És meg kell csináltatnia a létrát, nehogy leessen róla, ez újabb háromszáz. Meg aztán nem is végez a munkával egy műszak alatt, túlóráznia kell, ez két darab százas. Szüksége van egy mázolósegédre is, az hatszáz. A cégtábla le- és felcsavarozása sem két fillér ... — ... Nem két fillér. Százasért megszámítom. Az ügyes adóügyes a kezét dörzsölgette. — Ez kétezer forint. Mármint a maga egy fejére eső társadalmi munka értéke. Itt az ív, írja alá. Kese aláírta és élményektől eltelve távozott. Forinthúsz pedig diadalmasan fordult a másik két apraja-nagyjához: — Elintézzük, hogy Gőzfalva minden munkabíró lakosa kétezer forint értékű építő-szépítő munkát vállaljon. Már itt érzem a zsebemben a színes televíziót... A vb-titkár elismerően bólogatott, de az elnök ábrázata savanyú maradt: — Idefigyelj, Forinthúsz nem tűnt fel neked, hogy a falunak nincs is patikája? Hogy a pokolba festené ki Kese a cégtáblát? Az adóügyis vállat vont: — Nehezen. Nagyon nehezen. Épp ezért dupla bért és rezsit számolunk. Kese Szabó társadalmi munkája négyezret fog érni ... Fekete Gábor VILMA NÉNI - Ha a Statisztikai Hivatal nem közölte, akkor biztos nem költöttünk fegyverkezésre.