Ludas Matyi, 1989 (45. évfolyam, 1-52. szám)
1989-11-01 / 44. szám
MIÉRT NEM ÉRTIK MEG EGYMÁST A NEMZEDÉKEK? — Megtanítlak valamire — mondtam az ötéves Nórának. — Okos ember sohasem unatkozik. Amikor ekkora voltam, mint te, torokgyulladásban feküdtem, mint most te, és a nagymamám megtanított egy játékra. Hogy akármire nézel, abban ember van. Látod a függönyön a virágmintát? Az ott egy ember orra, fölötte az a két virág a két szem, az a margaréta a szája... és ott, a szekrényen a két gomb két tágra nyitott szem, a kakaós bögréden az a négy pötty szem, száj, orr, még füle is van a nevetős néninek, igaz, hogy csak egy... És ha akarod, a függönyön az emberkék mozogni kezdenek és kitalálhatod a történetüket. Próbáld csak ki! — Ugyan — mondja a szegény torokfájós gyerek. — Kapcsold be inkább a tévét. Nem tudtam, miért rosszabbak a pesti telefonok, amióta egy kedves női hang szakadatlanul ismételgette, hogy a budapesti telefonszámok hétjegyűek, a budapesti telefonszámok hétjegyűek. Nem jött vonal, megszakadt a vonal, mellékapcsolt, hívtam a Kovács lakást, jelentkezett az illetékkiszabási hivatal, csengett a telefon, felvettem, azt kérdezték, mi volt az ötödik futam eredménye? Legutóbb tegnap éjjel negyed négykor keresték nálunk a Deák lakást. Szerencsére akadt egy Szent György, aki leszúrta ezt a hétjegyű sárkányt. A LEGJOBBKOR PLAKÁTVÁLTOZAT — Asszonyom, én mindenféle hagyatékot veszek! HIRDETÉSEK Valaha érteni lehetett a hirdetéseket. „Ha pasztát vesz, legyen nyakas, adja vissza, ha nem Kakas.” „Há a kávé megóvja szívét.” „Rádión egymaga mos.” Ez világos beszéd, magyar beszéd, meg lehet érteni. De a mai tévéhirdetések? Fejtörők, bonyolultak, cselesek, felmegy tőlük az ember intelligencia-hányadosa. Kis fehér gúlák utaznak a térben. Egy síri hang azt mondja: ott-tó-to-to-to-tó-ott-tó, azután szemben áll egy férfi és egy nő és izzó fénysugár megy át egyiknek a szájából a másikéba. Mi ez? Mit ajánl? Áramütés? Azután megjelenik hét, törpének öltözött ütődött óriás egy szörny-vigyorú Hófehérkével. Ha ezt iszod, ilyen ronda leszel? És miért vánszorog az a nyomorult katona a sivatagban? Földrengés, előbújik egy ház, az elgyötört katona levegőbe dob egy pénzdarabot. Ezért kellett a sivatagba másznia? És azok a vicsorgó szörny-leánykák, kékre, zöldre, lilára, szürkére csíkozott képükkel, kidülledt szemükkel, a verekedő idegenlégiósok, amint éppen szétverik a tanagrát és ha kevés a jóból, egy-két film is kínálja magát, azt mondja: rémület, horror, vér, szex, erőszak, kés, tőr, atombomba ... De valamennyi közül legjobban azt a hirdetést szeretem, hogy „Mi jó képet tudunk csinálni az ön felvételéből is.” Vagyis én egy ütődött hülye vagyok, aki biztosan alulexponáltam, vagy fölülexponáltam, vagy elmozdult a kezemben a gép és homályos az egész vacak, de majd jönnek a jó szakemberek, az én selejtemből is. Nna, köszönöm. Eltöprengek. Ha én hirdetnék, biztosan így mondanám: Az ön kitűnő felvétele még szebb lesz, tökéletessebb lesz, ha mi hívjuk elő. — De kérem, ön akarja itt eladni a csokoládét — Akarja az ördög — vonta fel a vállát. A másik. Barátnőm meséli, hogy nagyon szeretett volna dinnyét enni. Vége a szezonnak, legalább még egyszer. Megkérte az árust, hogy lékeljen meg egyet Az eladó, kelletlenül bár, de léket vágott a dinnyébe és átnyújtott egy kis szeletet. — Ó, hát ez sajnos nagyon gyatra. Ezt nem kérem. Az árus végignézett a nyugdíjason. — Tudtam én, hogy csak falni akar. „Jelezze idejében, ha leszállni akar!” Az utas megpróbál az ajtóhoz közeledni, idejében, tehát menet közben, a rázkódó, hirtelen fékező autóbusz-monstrumokon. De nincs kapaszkodó. Negyven év alatt negyvenszer megírtam, hogy szíveskedjék a BKV kapaszkodókról gondoskodni, de nem gondoskodik. Az utasok a levegőbe kapkodva, oldalülésnek, egymásnak ütődve, kétségbeesett tánclépésekkel igyekeznek az ajtót elérni és ott a magasságos mennyekben levő csengőt ágaskodva elérni. E heti kérdésem: a BKV vezérigazgatója mikor utazott legutóbb autóbuszon? BUSZ De nem. A modern hirdetés megaláz, üvölt, vibrál, megzavar, durva ésbonyolult Mint az élet. ŰRLAP Ki kellett töltenem egy nyomtatványt Első sora: név. Második sor: személyi szám. Harmadik sor: születési éve, hónapja, napja. Kicsit elcsodálkoztam. Mivel hogy a személyi szám pontosan ezeket az adatokat tartalmazza. Kezembe került egy másik űrlap. Ott is. Személyi szám. Utána születési adatok. Sok a pénzünk, sok a papír, sok a nyomdafesték, miért ne kérdezzük meg kétszer ugyanazt? A bürokrácia már ennyire ostoba? Ha egyszer ezer éve létezett egy rovat, nem lehet kihagyni. Dehogy ostoba a bürokrácia! Okos, ravasz. Hiszen ez keresztkérdés! Hátha a gyanús ügyfél titkolni akarja a születési dátumát. Azt állítja, hogy június tizedikén született? Nocsak, rákérdezünk mégegyszer, írd csak le mégegyszer, hogy június tizedike, ha mered. Kevesellem. Azt is meg kell kérdezni mindenkitől, hogy fiú-e, avagy lány. És hogy mikor volt a mohácsi vész. KERESKEDELEM Megint két kis történet kereskedelmünkről. Csokoládét szerettem volna vásárolni valakinek. Magam nem élek vele, nem tudom, mi kapható mostanában. Kértem a kis eladó leánykát, hogy adjon egy szép dobozt. — Milyet? Melyiket? — Legyen olyan kedves valamit ajánlani. — Vállvonogatás. Mondjam én, hogy mit akarok. Erre már kifakadtam. NESZKÁVÉ Nézd meg ezt az üreget! Most téptem fel a zárópapírt. Éskét ujjnyi hiányzik a neszkávéból, legalább tizenöt százalék. Miért? Csak a Nemzeti Banknak szabad? Fehér Klára