Lyukasóra, 2005 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2005-10-01 / 10. szám
Mihály unokájának érzem és tudom magam: veszettül európaiatlan magyarnak, aki kacagtató fanatizmussal és komolysággal él-hal Európáért". Ekkor írta A Hortobágy poétája című versét is, benne együtt rajzolva meg a maga „magyar ugaron" vergődő alakját Csokonaiéval. V. Az igazi nagy fordulatot Csokonai hazai megítélésében nem az 1905-ös centenáriumi év hozta, hanem 1911, a Nyugat Csokonai-matinéja január 28-án, a költő halála napján a Vígszínházban. Ezt a műsort - megismerve Ady Csokonai-rajongását - az író-irodalmár-mecénás Hatvany Lajos szervezte meg, ő is vezette be a Nyugat Csokonai-kultuszáról beszélve (írt egy tanulmányt Domby Márton Csokonai-életrajzáról is), s az ő fölkérésére született meg a matiné kétségkívül legértékesebb irodalmi műve, Ady Vitéz Mihály ébresztése című költeménye. Szerepelt a műsorban Móricz Zsigmond is Lábnyomok a porban című elbeszélésével. Csokonai-dalok hangzottak el Medgyaszay Vilma előadásában, s színre vitték a Karnyónét is. Az utóbbiról az erdélyi Kuncz Aladár írt színibírálatot, s az egész matinéról Színi Gyula, Csokonai előhírnök szerepét hangsúlyozva. (Ady 1908-ban is, a Nyugat megindulása évében írt egy verset Csokonai címmel; az ő utolérhetetlen Csokonai-versei mellett számos magyar költőt megihletett alakja, Petőfitől Juhász Gyulán, Tóth Árpádon, Szép Ernőn, Dsida Jenőn, Gulyás Pálon, Áprily Lajoson át Somlyó Györgyig.) 1908-ban a nagyváradi Holnap folyóirat körének tagja, Antal Sándor szintén a debreceni költő előfutár szerepét hangsúlyozta: „a Holnapba, a mi társaságunkba... Balassa, Csokonai, Petőfi, Vajda János és Reviczky tartozik. Mindazok a magyarok, akik elégtek a Holnapért". Bizonyára a Nyugat Csokonai-matinéjának hatására született meg Molnár Ferenc szellemes kis jelenete ezzel a címmel: A Csokonaihoz és Petrarcához tartozó férjek, azaz Audiatur et altera pars, amelyben az égi és földi szerelemről, a költők múzsáinak „elvárásairól" szól fanyar gúnnyal (Molnár Ferenc: Hétágú síp, Bp., 1911). Molnár e jelenetének része lehetett abban, hogy a pesti (korábban szegedi) újságíró, Balassa József (nem azonos a nyelvész Balassa Józseffel) Csokonai Budapesten című, 1927-ben megjelent szatirikus korrajzában, az utolsó fejezetben a XVIII. századi költő egy kávéházban Molnár Ferenccel társalog az irodalmi életről. (A kötet címlapján is a két író látható, B. R. - minden bizonnyal Berény Róbert - színes képén.) VI. A következő évtizedek Csokonai irodalmából -helyszűke miatt - csak válogatva, a legfontosabbakat mutathatjuk be. A Nyugat írói közül egyedül Kosztolányi Dezső volt az, aki szembefordult a folyóirat Csokonai-kultuszával éppen annak hasábjain, 1922-ben megjelent írásában. Ez voltaképpen könyvismertetés volt a Genius/Lantos cég háromkötetes Csokonai összkiadásáról, amelyet két sárospataki főiskolai tanár, Harsányi István és Gulyás József rendezett sajtó alá, és sajnálatos módon néhány tévesen Csokonainak tulajdonított verset is közöltek. Kosztolányi számára csak ürügy volt a könyvismertetés, hogy - nemigen titkolva Ady-ellenességét sem - megtámadja a debreceni költő Nyugat-beli fölértékelődését. Sajnos, épp egy álső, konai-vers kapcsán írta a költőről: „Gyökereivel a régi, nemesi világba, a vidéki pusztai életbe kapaszkodott, a várost nem látta, nem szerette, s ebben a kiadásban közzétett költeményében Pestről Gvadányi kedélyes dobogásával emlékezik meg... Nem furcsa- e ez a városgyűlölet a francia forradalom idején, s nem jellemző-e lelki alkatára?". A szóban forgó ál Csokonai-vers, a Pesti dicsőség egy pesti turista (jogász) munkája (lásd: Sz. F.: Egy ál Csokonai-vers súlyos tanulságai. In: Sz. R. Csokonai művei nyomában, Bp., 1981). De különben az érzékeny idegrendszerű költő a „városi lárma" ellen valóban tiltakozott, eszményképe, Rousseau, a forradalom egyik előkészítője pedig elvileg elméletileg is városellenes volt. A következőkben Kosztolányi fölteszi a kérdést: „lehet-e, szabad-e ezek után mordályégetőnek, politikai előharcosnak beállítani, mint teszik, Petőfi politikai előfutárának tartani...? Nem hamisítás-e ez, és nem kegyeletlenség?". A kiváló nyugatos költő, aki különben 1935-ben kiadta Csokonai legszebb költeményeit is,