Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály et al.: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Budapest, 1939)
1858 december 20-án Tiszabeőn született (Jász-Nagykun-Szolnok vm.). Régi nemesi család sarja. Középiskolai tanulmányait a budai főreáliskolában végezte, majd egy évig hallgatója volt a József-műegyetemnek. 1876-ban átlépett a katonai pályára s a wieni hadapródiskola elvégzése után 1881 szeptember 1-én hadapródtiszthelyettesnek, 1883 november 1-én a 8. sz. tüzérezredhez hadnagynak nevezték ki. Csapatszolgálatot Nagyszebenben, Innsbruckban teljesített s itt lett 1889 november 1-én főhadnagy. Elvégezvén a felsőbb tüzértanfolyamot, Wienben 1896 május 1-én százados, 1906 május 1-én őrnagy, 1909 november 1-én alezredes lett. 1911-ben a cs. és kir. kamarási címet, 1912-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta. 1912 november 1-én ezredessé, 1912 december 20-án a létesített budapesti 1. számú honvéd tábori ágyúsezred parancsnokává nevezték ki. A világháború kitörése után a szerb harctérre került, érdemeiért a kardokkal ékesített III. oszt. vaskoronarendet kapta, részt vett az Uzsok körüli harcokban. 1916 november 29-én lett vezérőrnagy s a VII. hadsereg tüzérségi parancsnoka. Szurmay Sándor honvédelmi minisztersége idején Budapesten a honvédtüzérség felügyelője volt s ebben a beosztásban maradt 1918 november 1-ig. Tulajdonosa a Lipót-rendnek s az I. és II. oszt. német vaskeresztnek is. vitéz tiszabeői HELLEBRONTH ANTAL m. kir. ny. áll. tüzérségi tábornok, a Vitézi Szék főkapitányának helyettese.