Czeigler Gusztáv – Clauser Mihály et al.: A magyar tüzér. A magyar tüzérség története (Budapest, 1939)
III. RÉSZ - A MAGYARTÜZÉR FÉNYKÉPCSARNOKA - Tábornokok, törzstisztek, főtisztek és zászlósok.
meghódítása után Luck vidékére került és itt szervezték át az üteget a nehéz ezred 2. ütegévé. Az ezreddel együtt Erdélybe került, majd visszarendelték s előbb a 6. vártüzérezred 3. sz. 30.5-es mozsárütegnél, majd megrokkanva az 5., később pedig a 16. k. nehéz tüzérezred kötelékében Pólában teljesített szolgálatot már mint főhadnagy. Kitüntetései: ezüst és bronz S. L. a kard., K. cs. k. és H. e. é. Makláry (Macourek) Béla vitéz, oki. gazda, Malert, tisztv., százados. 1889. Nemesnebolysza. Bevonult a mozgósításkor mint hadnagy a szegedi 5. h. tüzéroszt.-hoz. Lekerült a szerb harctérre s ott végigharcolta az első és második offenzívát. 1915 dec.-ben az orosz hadszíntérre vitték, ahol Kowei környékén álló harcokban küzdött, majd Wr.Neustadtban elvégezte a repülőmegfigyelő tanfolyamot. Mint megfigyelő tiszt az olasz hadszíntéren az Isonzónál, 1917 ősztől 1918 júl.-ig pedig Albániában küzdött mint pilótatiszt. Ezután az 1. számú vadászrepülőszázad parancsnoka volt az összeomlásig. 5 hivatalosan elismert légigyőzelme van. Kitüntetései: a Mária Terézia-rend által adományozott tiszti arany vil. érem, III. o. kat. érd. ker., ezüst és bronz S. L. és a magyar érd. é. a III. o. Vaskorona-rend kisebbített alakjában, K. cs. k., H. e. é., II. o. német vasker. és osztr. H. e. é. Mály Dezső dr., Pestvármegye árvaszéki ülnöke, százados. 1877, Temesvár. 1900 okt.-től 1901 szept. 31-ig egyéves önkéntes, a temesvári 7. k. hadtest tüzérezrednél. Mint tartalékos hadapród, zászlós és hadnagy az eperjesi 18. sz. k. táb. ágyúsezred és a honvédségnél a lugosi h. gy. e. kötelékébe tartozott. 1914 aug. 1-én a temesvári 34. táb. tarackezredhez vonult be hadnagyi rendfokozattal. Részt vett 1914 október—novemberben a Szerbia elleni harcokban, majd ettől 1918 februárig az orosz harctéren mint parancsőrtiszt, ütegtiszt és lőszeroszlopparancsnok a 34. k. tábori nehéz tüzérezred kötelékében. 1918 febr.ban lett százados. Kitüntetései: bronz S. L. a kard., K. cs. k. és II. e. é. Mann Kálmán dr., csonopjai, OTI aligazgató, százados. 1886, Szeged. 1903-ban vonult be mint e. é. é. a 7. k. lovastüzérosztályhoz. Leszerelt 1904-ben mint hdj. tűzmester. 1914 aug. 2-án hadnagyi rendfokozatban az 1/11. lovastüzérosztályhoz vonult be. Aug. 20-án az orosz harctérre indult. Kamionkától kezdve résztvett a lembergi stb. ütközetekben Krakkóig, majd az előnyomulásban Iwangorod felé, a visszavonulásban a Kárpátokig, majd a gorlicei áttörésben, utána az előnyomulásban Lembergen, Przemiyslin keresztül Kowelig. 1915 aug.-ban megbetegedett. 1916 ápr.-ban a felállított 2/5. lovastüzérosztállyal ismét az orosz harctérre ment a Zalesciky hídfőhöz mint az 1. üteg elsőtisztje. •— Résztvett az aknai áttörésben és a visszavonulásban Kőrösmezőig. Itt lőszertelepparancsnoki megbízást kapott. Innen Bukovinába került Jákobénihez. Itt volt 1917 aug. végéig. Ekkor Szegedre a pótüteghez rendelték, majd 1918 márc.-ban felmentették. Kitüntetései: ezüst és bronz S. L. a kard., K. cs. k. és H. e. é. Mariette Emil gazd. főfelügyelő, százados. 1879. önkéntesi évét 1899-1900-ban a 16. k. tab. tüzérezrednél szolgálta. A világháború idején mint hadnagy ismét régi ezredéhez vonult be. 1915 márc. 3-ig a pótütegnél teljesített szolgálatot. Ekkor mint főhadnagy az 1. sz. népf. tüzérdandár kötelékében kikerült az orosz harctérre. Harctéri beosztásában volt elsőtiszt, később ütegparancsnok. 1915 okt. végén rokkanttá vált. Ezután mint segédszolgálatos a Losonc és Losoncvidéki hadfelszerelési gyárak parancsnoka volt az összeomlásig. Kitüntetései: S. L. a kard., K. cs. k., Seb. é., H. e. é. és egy jub. e. é. Majer Jenő rt.-i igazgató, hadnagy. 1896, Gyulafalva. 1915 máj. 17-én vonult be a 4-es hegyi tüzérekhez. 1916 dec.-ben kikerült az orosz frontra a Dorna-Wattra-Kimpolung közti szakaszra. Egy ízben könnyebben megsebesült. 1918 márciusban az olasz harctérre vitték, ahol 1918 jún. 13-ig küzdött. A forradalom kitörése Budapesten érte. A K. cs. k. és H. e. é. tulajdonosa. Markó István kőfaragómester, kőipartelep tulajdonosa. 1891, Kecskemét. Bevonult 1915 májusban a budapesti 4-es nehéz tarackos divízióhoz Varasdra. Ugyanott végezte a tisztiiskolát is. Harctéri szolgálata két ízben összesen 13 hónap. Részt vett a 8. k. tábori tüzérezred 2. és 4. ütegével az 1916 évi május— novemberi offenzívában és állóharcaiban (Cima dei Laghi, Mte Pirafora, Hétközség, Dolomitok). A K. cs. k. tulajdonsa Markovich Aladár dr., székesfővárosi tanácsjegyző, főhadnagy. — 1889, Ürmény. 1914 aug. 1-én vonult be Nyitrára a 4. h. tüzérezredhez. Innen Érsekújvárra került, majd a tisztiiskola elvégzése után 1915 februárban kikerült az orosz harctérre a San-folyó partján levő Dvernyik község alá. 1915 márc. 21-én gránát légnyomást szenvedett. 1915 novemberében ismét az orosz harctérre került. Ezúttal Wolhiyniában harcolt. A román hadüzenet után a Tölgyesi szoroshoz irányították. 1917 nyarán megbetegedett. 1918 elején az olasz hadszíntér piavei vonalára vezényelték egy különítménnyel. Onnan a pótkerethez tért vissza. A harctéren állandóan rajvonalban teljesített szolgálatot részben mint telefontiszt, részben pedig mint felderítőtiszt. Kitüntetései: 6, 3-szor és K. cs. k. Marsovszky György dr., vitéz, varsófalvi és jablonfalvi volt hírlapíró, százados. 1894. Felcsut. 1914 aug. 1-én vonult be a 12. k. táb. ágyúsezredhez. 1915 jan. 15-én kiment az orosz harctérre s ott résztvett a dunajeci áttörésben, a lucki offenzíva kivédésében stb. 1916 ápr.-ban betegen hadikórházba került. 1917 jan. elején a román frontra vitték a Putna völgyébe a 31. táb. ágyúsezredhez. Itt küzdött az orosz különbékéig. 1918 februárban az olasz frontra vitték a Montellóhoz megfigyelő tisztnek. 1918 ápr.-ban ismét megbetegedett. 1918 aug.-ban újra az olasz hadszíntérre került s a görzi tankezrednél érte az összeomlás. Kitüntetései: Os, Br., K. cs. k., ezüst és bronz S. L. a kard. igazolás alatt. 1929 jun. 16-án vitézzé avattatott Elhunyt 1937 aug. 2-án. Marschalkó Teofil nemes, hírlapíró, a Nemzeti Újság munkatársa, hadnagy. 1894, Budapest. 1914 okt.ben vonult be mint e. é. é. a pozsonyi 14. k. táb. ágyúsezredhez. Később a 31. k. táb. ágyúsezredhez került. Harcolt Szerbiában a Mackensen-féle offenzívában, majd Dél-Tirolban. Innen Galíciába vitték. Ezután Erdélyben és Bukovinában küzdött, ahol 1917 okt. 6-án súlyosan megsebesült és orosz hadifogságba esett, ahonnan szökés útján 1918 máj. 1-én érkezett vissza. Az összeomlásig kórházi kezelésben részesült. Kitüntetései: 111. oszt. kat. érd. ker., Br., K. cs. k., Seb. é. Martens Caesar, birodalmi lovag, rt.-i titkár, főhadnagy. 1898. Mezőhegyes. Önként való jelentkezés folytán 1915 nov. 3-án vonult be Szegedre az 1. h. bov. tüzérosztályhoz. 1916 okt.-ben az 1/11. 1. t. osztállyal az orosz harctérre indult a Galujzia utáni állásba. Részt vett az 1916.17. telén a rokitnói mocsárvidéken folyt harcokban. 1917 április 3-án a toboli ütközetben, az 1917 nyári bukovinai előnyomulásban stb. 1918 febr.-tól az olasz fronton harcolt, 1918 jún. 27-én a Montello körüli harcokban Canallo-Vittoriónál megsebesült. A forradalom kitörése a budapesti Vöröskereszt kórházban érte. Kitüntetései: bronz S. L. a kard., Oi, O2, Br. 2-szer, K. cs. k., Seb. é., H. e. é., II o. vaskereszt, I. és II. o. érd. é. Mártony János, rt.-i cégvezető, c. főhadnagy. 1897, Budapest. 1915 októberben vonult be a 12. k. táb. tüzérezredhez. Budapesten végezte a tisztiiskolát, 1916 máj. 25-én ment ki az orosz harctérre a 4. üteggel. Részt vett az 1916-os Lopuszló, Zwizsin, Markopol, Batkov stb. körüli harcokban. 1917 elején az erdélyi hadszíntérre vitték a Tölgyesi-szoroshoz, majd Csernovitz környékére került. 1918 elején az olasz frontra a Piavehez irányították, ahol résztvett az 1918 jún. 15-i montellói nagy offenzívában. 1918 jún. 23-án megsebesült. Felgyógyulása után a póttesthez vonult be s ott érte az összeomlás. Leszerelt 1918 dec. 12-én. Kitüntetései: III. o. kat. érd. ker., 62, Br., K. cs. k. és Seb. é. Mártony József dr., ügyvéd, főhadnagy. 1894, Budapest. Harctéri szolgálatot teljesített 1915-ben Szerbiában a 4. k. hegyi tüzérezrednél, 1916-tól 1918-ig Dél-Tirolban és a venesiai hegyi fronton a 20. k. hegyi tüzérosztálynál. Kitüntetései: S. L. a kard. és K. cs. k. Mautner Viktor fatermelő, százados: 1891, Budapest. Bevonult a mozgósításkor mint zászlós az 1. h. táb. tüzérezredhez Budapestre. Innen a 3. h. 1. e.-hez helyezték át Eperjesre. Mint a Zagoroczky-féle különítmény tisztje ő volt a monarchia első páncélvonatparancsnoka. E beosztásában a IV. hadtest viszszavonulását fedezte a Stryjtől egészen a Beszkidekig. Ezután visszahelyezték a 3. tüzérezredhez s itt mint ütegelsőtiszt résztvett ezredének összes harcaiban. 1916 nyarán a Brussilow-féle offenzívában már ütegparancsnok. Innen a román 31