A világháború amilyennek én láttam, 2. kötet
TÉLI ÁLOM.
osztályt és június hó 4-én általános támadást intézett a török védőrség ellen. De ez a támadás is óriási veszteségek mellett összeomlott. A június 4-iki támadás siralmas összeomlása óriási megrökönyödést okozott entente-körökben. Kitchener lord, angol hadügyminiszter a hadműveletek erőteljes folytatására öt hadosztályt, körülbelül 70.000 főnyi létszámmal bocsátott az expedíciós hadsereg rendelkezésére. Amíg a félsziget déli részén megmaradt haderő állandó támadásokkal a török védőrséget lekötötte, addig a flotta a beérkezett új seregtesteket a félsziget nyugati partvidékén, Anaforta magasságában tette partra, hogy a török védelmet most már két tűz közé foghassa. A várt siker azonban itt is elmaradt. Az entente új akcióját 45.000 főnyi veszteséggel fizette meg, friss csapatai sem tudtak eredményt elérni. Oroszország seregei a gorlicei áttörésből fakadó hadműveletek behatása alatt 1915. év nyarán megverten hátráltak az ország belsejébe. A nyugati fonton a tehermentesítő angol-francia támadások rendkívül veszteségek mellett összeomlottak. Olaszország pedig, amelynek beavatkozásához az entente részéről olyan vérmes remények fűződtek, 1915 őszén tehetetlenül megakadt az osztrákmagyar Isonzo-védelmen. De még mielőtt az entente dermedtségéből felocsúdhatott volna, amelyet ezen a viszonyok kiváltottak, Mackensen és Kövess hadseregei átkeltek a Dunán, elfoglalták október 9-én Belgrádot és néhány nappal később Bulgária seregei is betörtek Szerbiába. Az entente ezzel ismét új helyzet előtt állott. Prestige-je a Balkánon leáldozóban volt. Bulgária a központi hatalmakhoz csatlakozott, seregeik együttesen szorongatták a menekülő szerb haderőt. Románia az orosz és szerb vereség befolyása alatt, egyszerre ismét előzékennyé vált cserbenhagyott szövetségesei irányában. Szerbia segítségért kiabált, a Gallipolin működő entente-sereg pedig könnyen két tűz közé juthatott, ha Bulgária a most már vele is szövetséges Törökországnak segítségére siet. Az entente utat keresett, hogy kijusson a csávából. De amíg haditanácsa nem tudott egységes határozatra jutni, addig a központi hatalmak seregei sikerről sikerre haladva, elfoglalták Szerbiát. A Gallipoli küzdőtéren alig néhány km-re a parttól két hídfőállásban volt összezsúfolva a 145.000 főből, 15.000 lóból, 400 löveg és rengeteg hadianyagból álló entente-hadsereg. "A flotta Lemnos-sziget biztosított kikötőjében, Modrusban horgonyozott körülbelül 200 kisebb-nagyobb hajóval. További megerősítések nélkül Gallipoli elfoglalása reménytelennek látszott. A mellett félős volt, hogy még siker esetén is a Gallipolit birtokba vevő hadseregnek hirtelen és váratlanul a bolgár hadseregben, új ellenfele támadhat. Mindezeknek megfontolása után Kitchener lord, angol hadügyminiszter arra a meggyőződésre jutott, hogy a Dardanellák