A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. A-GY (1967)
C - cigány - cigányútra
cigány 429 cigányútra fajta juh gyapja; Wolle des Zygayaschafs' (1. fent); 2. 1904: 'egy fajta juh; Zygayaschaf' (Nytud. 2: 319). Román eredetű; vö. rom. tigáre 'selymes, rövid szőrű juhfajta', N. tigáre 'ua.' (Candrea—Adamescu, Dict Enc.), R., N. tigára 'ua.' (Lex Bud.). A román szó etimológiája ismeretlen, de a gazdaságföldrajzi és történeti tényezők amellett tanúskodnak, hogy a magyar szó származik a románból, és nem fordítva. Emellett szól az is, hogy a vlach terminológia elemeként a szlovák nyelv is a románból vette át veszik: cigaja, cigarka, cigarka 'cigája juh, gyapjú'. A magyar alakváltozatok egyik csoportja (cigája, cigár, cigára, cigálya) a rom. gigáré, másik csoportja (cigára, cigár ) a román pigára, tigáre átvétele. A szóvégi é-s magyar alakok esetleg a végartikulusos román alakokból (tigára, illetőleg pigára) származhatnak. A Bars megyében feljegyzett cigárka nyilván szlovák közvetítéssel került a magyarba. — Az ismeretlen eredetű m. N. cik 'egy fajta juh' (Et Sz. 1:676 2. cik a.) származékaként és spanyol jövevény szóként való magyarázata téves. — Főleg a keleti nyelvjárások szava s juh tenyésztési műszó. Takáts: MNy. 3: 213; Alexics: Nytud. 2: 319; EtSz.. 1: 670 cigára a. is® ; T. V.: MNy. 12: 378; Blódy: Infi. 33®. (Machek: EtSICSl. 58; Cioranescu: Dicc Et Rum. 837.) cigány 1389. ? „Georgius Chigan" szn. (Zsigmokl. 1: 106). 1476: ,,egiptiacos seu ut wlgariter nuncupantur Gziganos" [latin többes tárgyeset] (József fhg.: CzigNyt. 285); 1490: czynganis [latin többes ablativus] (OklSz.); 1495: ,,quidam Vaskó czigari" (Nyr. 46: 149); 1588: cziganiozod sz. (Mon. Apol. 364: NySz.); 1787: Tsigányok gr. (M. Kurir 378: NSz.); 1798: Dzigán (Enessei Gy.: Tzigán 3. el.: NSz.); 1839: ciogány (EtSz.); — cigány (SzamSz.). J( A)fn. 1. 1476: 'cigány ember; Zigeuner' # (1. fent); 2. 1585: 'álnok ember; arglistiger Mensch' (Cal. 434); 3. 1787 : 'cigányzenész ; Zigeuner musikant' # (M. Kurir 379: NSz.); 4. 1903: 'kovács; Schmied' (Ethn. 14: 142; de vö. 1784: ,,Kováts- v. Tzigány-hoh.: vas-szikra": SzD. 101). Bmn. 1. 1598: 'álnok; hinterlistig! csaló; betrügerisch' (Decsi: Adag. 188. NySz.); 2. 1604: 'cigányokkal kapcsolatos; zigeunerisch, Zigeuner' (MA. Incifarae a.). — Sz. ~ság 1566: cigánságnac gr. (Helt: Mes. 126: NySz.) | ~kodik 1578: cigánkodnac gr. (Mel: Herb. 182: NySz.) | ~az 1588: 1. fent I ~és 1785: tzigányoson gr. (M. Hírmondó 803: NSz.). Déli szláv eredetű, talán román közvetítéssel; vö.: big. queaHUH [többes sz. I/naanu], R. aqueanuHb; mac. Llusanun [többes sz. U.manu]; stb.hv. Cíganin [többes sz. Cigani]; szín. cigán: 'cigány ember' ; — vö. még rom. pigán, R. apigán 'ua.'. A déli szláv szavak a bizánci gör. Toigyávoq, R. 'Ardiyyavoç 'ua.' átvételei. A görögre megy vissza a ném. Zigeuner; ol. zingaro; or. ybieáH; stb.: 'ua.' is. A szó végső forrása nincs tisztázva, esetleg azzal az 'Abigyaroi névvel függ össze, amelyen a bizánci források egy a 9. sz.-ban Kisázsiában élt népfajtát vagy vallásfélét emlegetnek. — A magyarba a többes számú big., stb.-hv. cigani, esetleg egyes számú cigány vagy pedig a rom. cigány kerülhetett át. Meghonosodásának időpontja nem tehető a 14. sz. második felénél korábbra. A cigányság csoportos vándorlása Magyarországra ugyanis csak a 15. sz. második felében indulhatott meg, de egy-egy cigány már korábban, a 14. sz. második felében is ideszakadhatott; ilyenre vonatkozhat az 1402. évi „Benedictus dictus Chygari" (Okl-Sz.). Az 1329: Scygan (Csánki 1: 512), 1371: Chygan (MNy. 32: 235) stb. helyneveknek azonban aligha van közük a cigány népnévhez. — Az A) 2. és B) 1. jelentés a régen a cigányokra jellemzőnek tartott tulajdonságokra utal. Az A) 3. és 4. jelentésnek az a magyarázata, hogy a cigányok között sok volt a muzsikus és a kovács. Budenz: NyK. 1: 308; Halász: Nyr. 17: 255; Simonyi: MNyelv.12: 162; Miklosich: TENachtr. 2: 962 ; Rozvány: Száz. 29: 578; Réthei Prikkel: MNy. 3: 341; Gombocz: MNy. 6: 30; Szigetvári: MNy. 7: 457; Herman: Pászt. 696; EtSz.®; Wertner: Nyr. 46: 146 ®; Pais: MNy. 32: 233 ®; Szés Sz.; Bródy: Infi. 33; Kniezsa: Magy-Rom. 1: 272; [Szerkesztőség:] Nyr. 75: 153; O. Nagy: Nyr. 82: 103; Szabó T. A.: StUn-BB. 1962. 2: 18, 20; Újvári: Ethn. 77: 151. (Vasmer: RussEt Wb. 3: 294; Matl: Vasmer-Eml. 305; Battisti — Alessio : DizEth. 5: 4116; Machek: EtSIÖ Sl. 58; Wolf: BNam. 9: 180; ZigWb. 16; Staszewszki: SlowGeogr.259; Cioranescu: Dicc Et Rum. 837.) cigányútra 1843: ,,a nevetés közben cigányútra [vezettetett az ital]" (Gondol— Dickens: Twist 194: NSz.). J. 1843: '(a nyelőcső helyett) a légzőcsőbe, in die unrechte Kehle' (1. fent). — De vö. 1796: „Ha a' Lehellőgégebe, vagy mint mondják, a' Tzigányúttzába talál valami bemenni, mit tegyünk akkor?" (Kiss József: Egészs. kat. 171 : NSz.). Összetett szó. Előtagja rosszalló, helytelenítő, sokszor gúnyos értelmű jelzőként számos más összetételben is előfordul, különösen tájszavakban; vö.: cigámbúza 'gyomnövény, vadbúza'; cigánygomba 'nem ehető gomba, bolondgomba'; cigányhal 'apró hal; ebihal, békaporonty' ; cigányhit 'vadházasság'; cigánszappan 'szürke agyag'; stb. (VMTsz.). Az ilyen összetételek keletkezésének az volt az alapja, hogy régebben a cigányok