A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
M - morotva - morva - morvány - morze
morogva Budenz: NyK. 2: 360®; CzF.®; Balassa: NyK. 19: 156; Asbóth: NyK. 27: 446; Skalicka: SbFil. 11: 78, 79; Szóf Sz. moraj és mordula.; Kniezsa: Szlisz. 892; Bárczi: Szók.223; Kelemen: Mondsz. 714, 715; Ruzsiczky: KazTájsz. 302. — Vö. morc, mord, mormol, papramorgó, morotva 1113: ,,In piscina que vocatur Mortua" hn. (OklSz.); 1181/1288/1366/16. sz.: Morothwa hn. (Sztp. KritJ. 1:43); 1256s „Ville Prope Tyciam Halaz cum Harangadthue et mortua magna" (OklSz.); 1337: Muruthwa hn. (OklSz.); 1344: Moruthwa hn. (OklSz.); 1604: „Morothva: Lacus vel piscina cum claustra" (MA. a „Difficiles" című függelékben); 1621: Marotva (MA. a „Difficiles" című függelékben); 1784: morotvány (SzD. 57); 1872: Márta (Nor. 1: 280); J: 1. 1113: ? '(halas)tó (elzáró berendezéssel); Teich, Weiher (mit Sperre)' (1. fent); 1604: 'ua.' (1. fent); 2. 1499: 'valamely folyó holt ága, medre; toter Arm eines Flusses' (OklSz.); 3. 1620: 'tengeröböl; Meeresbucht lagúna; Lagune' (NyK. 6: 358). Szláv eredetű; vö.: big. Mbprme, Mbpmea, Mbpmeo 'holt' (BKE. 2: 116); szb.-hv. m)tav, mitva, mitvo 'ua.' (SzbhvMSz. 1: 907), mitva vóda 'állóvíz' (uo.); szln. miev, mitva, mitvo 'holt' (SPrav. 448); szlk. mitvy, mrtva, mitve [összetett, pronominális alak] 'uo.' (SISJ. 2: 193); mitve rameno rieky 'holt folyóág' (uo.), N. mrtvá voda 'morotva' (Hvozdzik 2: 589 morotva a.); or. Mepme, Mepmeo, Mepmeó és Mepmeo [összetett, pronominális alakban: Mëpmebiu, Mëpmean, Mëpmeoe] 'holt' (SIRLJ. 6: 869), N. Mëpmean vodá 'állóvíz' (Dar2 1955. 2: 319); megfelelő szó a többi szláv nyelvben is. — A magyarba egy közelebbről meg nem határozható szláv nyelv R. mbrtva voda 'holt víz' szókapcsolatának elülső tagja került át a 2. jelentésben. A morotvány a 2., N. halovány halvány 'holt folyóág' (1. a halvány szócikkét) analógiájára keletkezhetett; vö. még ingovány. Az 1. és 3. jelentés az eredeti 2.-ból fejlődött hasonlósági névátvitellel. — 2. jelentésében szaknyelvi szó. A nyelvjárásokból kiavulóban van, de földrajzi nevekben még őrződik. Hunfalvy: Nyr. 6: 358®; Miklosich: Nyr. 11: 320®; Sztripszky: Népi Ért. 5: 233; MNy. 39: 326; Agner: Nyr. 34: 25; A szerkesztőség: Nyr. 35: 39; Melich: Nyr. 36: 158; Simonyi: Nyr. 45: 51; B. Zs.: FE. 4: 45; Szóf Sz. ; Kniezsa: Szlisz. 343 ®, NytudÉrt. 40. sz. 203; Moór: AEthn. 12: 24. (Machek: EtSID.2 382.) morva 1786: „Morvául beszél" (MNy. 60: 371); 1897: morvák gr. (Benedek É.: Honfogl. mondás 50. NSz.). J. A) mn. 1786: 'a morvákkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó, mährisch'# (1. fent). B) mn. 1787: 'morva ember; Mahrer' # (Mátyus I.: Ó és új Diaet. 2. 193: NSz.). Tulajdonnévi eredetű: a Jh Morvaország (1. 1590: SzikszF. 231) összetételnek eredetileg a Morva folyóra vonatkozó előtagjából önállósult úgy, hogy a Csehország : cseh, Lengyelország : lengyel, Németország , német stb. összefüggések analógiájára népnévnek fogták fel. Van adatunk 'Morvaország' értelemben használt Morvára is: 1. 1491: „Peccaria morway" sz. (OklSz.); ennek forrása a cseh, szik. Morava 'Morva folyó; Morvaország'. Miklosich: Nyr. 11: 320; Horger: Nyr. 39: 340, 41: 142; Szinnyei: NyK. 42: 14; Melich: Honf Mg. 225; Szós Sz.; Kniezsa: Szlisz. 892 k. (Vasmer: Russ EtWb. 2: 156, 175; Nikonov: KrTop Sl. 274; Urbanczyk: SISS. 3: 288.) morvány 1395 k.: „formula: moruarí" (BesztSzj. 1253.); 1429: Morvanyos sz. szn. (OklSz.); 1708: Morvány kaláts (PP. Obélias a.); 1816: Murvány- kaláts (Gyarmathi, Voc.); — merványokot gr., murván kalácsot (VMTsz.). J: 1395 k.: 'egy fajta sütemény; Art Backwerk, Kuchen lakodalmi fonott kalács; Hochzeitsstriezel, Zopf' (1. fent). Szlovák eredetű, vö. szik. N. mrván 'egy fajta fonott kalács' (SISJ. 2: 194), 'fonott sajt' (Kálal 346). Ennek etimológiája nincs kellően tisztázva. A cseh N. mrván 'nagy fonott kalács' (PS1J0. 2: 981) talán a szlovákból való. Vö. azonban cseh N. marvan 'pohánkalisztből sütött bukta' (Bartok: Dial-Mor. 2: 477). — A palóc nyelvjárások szava. Miklosich: Nyr. 11: 320®; Valló: Nyr. 33: 566; Gombocz: MNy. 1: 163; Melich: MNy. 6: 445, 8: 153; Horger: MNy. 8: 14; Asbóth: Nytud. 4: 203; Bátky: MsgNópr. 1: 101; Kniezsa: Szlisz. 343; Király: Stud Sl. 3: 94. (Machek: EtSZÖ Sl. 310, EtSZD.2 381.) morze 1941/1969: „A »jöhetsz«: titkos morzéjukban a fukszia volt" (Németh László: Utolsó kísérlet. Bp., 1969. 2: 412). Jf 1941/ 1969: '(rövidebb és hosszabb jelzésekből álló) távközlési rendszer : Morsealphabet' (1. fent). — Sz. rCzik 1961: morzézik (ÉrtSz.). - De vö. 1913: Morse-gép, Morse-készülék (Horváth: HSz.); vö. még 1948: morse-írás (Sándor: IhSz.). Magyar fejlemény: a Morse-jel, Morseírás- féle összetételek előtagjának köznevesülésével és önállósulásával keletkezett. A Morse-jel, Morse-írás a nem. Morsezeichen 'morzejel', Morseschrift 'morzeírás' részfordításaként fogható fel. Az előtag S. F. B. Morsenak (1791 — 1877.), az elektromágneses távi rateram