A Szent István Akadémia Értesitője, 1920 (5. évfolyam, 1-2. szám)

1920 / 1. szám - I. Ülési előadások s felolvasások

A SZENT ISTVÁN AKADÉMIA IV. ÜNNEPI ÜLÉSE 1920. ÁPRILIS 25-ÉN. I. ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD. (A keresztény kultúra lényege.) Giesswein Sándor elnöktől. Fenséges királyi herceg!­ Tisztelt Ünnepi Ülés! Ami a növénynél a világ, az az emberi társadalomnál az, amit kultúrának, művelődésnek nevezünk. A növény lebocsátja gyökereit a föld mélységébe, ott keresi táplálékát s egy különös chemiai folyamattal azt a piszkos sarat szirmaiban átváltoztatja ragyogó fehérré vagy a legrikítóbb színekké és kelyhében édes mézzé változtatja s mint üdítő vagy kábító illatot elpárologtatja. Az ember pedig, hogy megélhessen, a földet túrja, az elemekkel, a fenevadakkal s akárhányszor saját embertársaival vív küzdelmes párbajt, de működése ebben nem merül ki, a létért való küzdelem az önfenntartás és fajfenntartás ezernyi gondjain kívül tevékeny­ségét még ideálisabb célok is irányítják. Az évezredek folyamán az ember a gép segítségével, elkezdve a kihegyezett kovakőtől egészen a repülőgépig, bámulatos módon tökéletesítette fizikai erejét, de mindezekben be nem érte azzal, ami az ő biológiai céljait szolgálja, hanem ösztönszerű, ellenállhatatlan erővel iparkodott az igaz, jó és szép (xaAox&^a&'a) virágait fakasztani. S ez, ami az emberi tevékenységben a biológikus szükséglete­ken felül áll, ez az, amit kultúrának, művelődésnek nevezünk, ez a népek életének mintegy a virága. Minden virágban van valami ideális, valami poezis s mégis a legreálisabb célokat, a fajfenntar­tás céljait szolgálja. A kultúra az emberi tevékenységnek ideális része s mégis ez az, ami a népek valódi fönnállását biztosítja s így a fönnmaradás realizmusát szolgálja. A kultúra virágából gyümölcs lesz, mely a nemzeti erősödés és szociális fejlődés magvait hinti . A jelenlevő József királyi herceg megszólítása. A Szent István Akadémia Értesítője.1

Next