Vasi Szemle 1986 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám - NAPJAINK - KÖZELMÚLTUNK - Cacinovic, Rudi: A magyar-szlovén viszonyok a második világháború után
A Rába-vidéki szlovének Magyarországon maradtak. A Magyarországgal megkötött egyezmény viszont tiltotta aszerb, a horvát és a szlovén nemzetiség minden nyelvi, kulturális egyenlőtlenségét (1947). Jugoszlávia 1945. március 10-én Magyarországra küldte katonai delegációját, hogy erősítse a szövetséges ellenőrző bizottság munkáját, valamint, hogy biztosítsa „a legszűkebb együttműködést a legmagasabb magyar állami és pártvezetőkkel és mindezt azért, hogy megerősítse a demokratikus rendet Magyarországon, hogy megszilárdítsa az együttműködést országaink között”. 1947-ben következett a rendszeres diplomáciai kapcsolat létrehozása. Tekintet nélkül a hatalmas háborús kárra, Jugoszlávia megelégedett a 70 millió dollár jóvátétellel, és a már megtárgyalt törlesztést 6 évről 8 évre hosszabbította. A két ország kapcsolatának szilárd alapját Tito elnök látogatása és a „Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és Magyarország közötti barátságról, együttműködésről és kölcsönös segítségről szóló egyezmény” aláírása biztosította volna (1947. s7. 8.). Gazdasági egyezmények következtek (áru-, fizetési, rendes, hosszú távú egyezmény). Felmerült az a jogosult remény, hogy a régi kapitalista rendszer megdöntése és a szocializmus építése a határ mindkét oldalán, végképp nem csak hogy felszámolja a nacionalizmust és a sovinizmust, hanem hogy megvalósítja a zavartalan együttélést és az aktív együttműködést a szomszédos nemzetek között. Remélhető volt, hogy ez a viszonymessze túlszárnyalja Pável Ágoston, a költő és fordító álmait. Ezt a pozitív folyamatot viszont - Pacht Zsigmond Pál, magyar történész szavai szerint - a szektás-dogmatikus sztálinista deviációk torzították el a szovjet példa mechanikus kopírozásával a népi demokrácia országaiban, éspedig számos nem megfelelő elméleti és gyakorlati intézkedéssel, amint ezt az említett történész most leírta. Ismeretes, hogy Jugoszlávia a legkíméletlenebb kampány áldozata volt. (A Tájékoztató Iroda rezoluciója 1948. 6. 28.) Fokozódott a gazdasági nyomás, a bojkott, az egyoldalúan felbontott megállapodás (reparációkról, árucseréről, ipari együttműködésről stb.), következtek az incidensek a határon. Szlovénia határán is drótkerítések, gránátmezők, lőállások és figyelőtornyok voltak. A kapcsolatok a „személyes makretkozásra és a diplomáciai káderek kínzására” korlátozódtak (Kardelj). A Rajk-féle és egyes más perek hamis váddal akarták kompromittálni Jugoszláviát, annak vezető embereit, közöttük a szlovén politikai vezetőket és a spanyol harcosokat is. A Rába-vidéki szlovének is áldozatul estek. Rákosiék féltek nemzeti öntudatosságuktól, üldözték őket és hozzávetőleg 200 családot kitelepítettek. Az anyanemzettel való bármilyen kapcsolat teljesen lehetetlenné vált. Magyarország és Jugoszlávia viszonyának feloldódását, s ezzel Szlovéniáét is, csak a Szovjetunió EP XX. kongresszusán elhangzott Hruscov-beszámoló tette lehetővé. Rákosi igyekezett magát és helyzetét menteni. A párt és a kormány pedig késlekedett a sürgős reformokkal és 1956-ban súlyos válság jött létre, véres összeütközésekkel, amikor a szovjetek beavatkozására került sor. Tito és Jugoszlávia politikai vezetősége üdvözölte Kádár vezetőségét és a beavatkozást skiútként fogadta a véres antikommunista reakció veszélyéből, mely ki akarta használni Rákosi diktatúrájának bűneit, reakciós változások bevezetésére Magyarországon, valamint a nemzetközi viszonyokba is. Tito úgy vélekedett, hogy a megoldást, „nemcsak fegyverrel, hanem politikailag” kell keresni. Kádár vezetésének új korszaka fokozatosan eltávolítottaa drótkerítéseket és a gránátokat a határ mentéről. Megkezdődött a kitelepített szlovének visszatérése a Rába-vidékre, bár nem jött vissza mindenki, és a visszatérőknek még sok nehézségük volt. Időközben két szlovén - magyar nemzetközi határátkelőhely nyílt meg(Dolga vas, Hodos). A hatvanas évek közepétől országaink viszonya fokozatosan és állandóan fejlődött az egyenjogúság, a szuverenitás és a be nem avatkozás elvei alapján. A sokoldalú államközi együttműködésre jelentős volt Tito és Kádár találkozása, mely többek között