Vasi Szemle 1986 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 1. szám - NAPJAINK - KÖZELMÚLTUNK - Cacinovic, Rudi: A magyar-szlovén viszonyok a második világháború után

A Rába-vidéki szlovének Magyarországon maradtak. A Magyarországgal megkö­tött egyezmény viszont tiltotta a­­szerb, a horvát és a szlovén nemzetiség minden nyelvi, kulturális egyenlőtlenségét (1947). Jugoszlávia 1945. március 10-én Magyarországra küldte katonai delegációját, hogy erősítse a szövetséges ellenőrző bizottság munkáját, valamint, hogy biztosítsa „a legszűkebb együttműködést a legmagasabb magyar állami és pártvezetőkkel és mindezt azért, hogy megerősítse a demokratikus rendet Magyaror­szágon, hogy megszilárdítsa az együttműködést országaink között”. 1947-ben követke­zett a rendszeres diplomáciai kapcsolat létrehozása. Tekintet nélkül a hatalmas háborús kárra, Jugoszlávia megelégedett a 70 millió dollár jóvátétellel, és a már megtárgyalt tör­lesztést 6 évről 8 évre hosszabbította. A két ország kapcsolatának szilárd alapját Tito elnök látogatása és a „Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és Magyarország közötti barátságról, együttműködésről és kölcsönös segítségről szóló egyezmény” aláírása bizto­sította volna (1947. s7. 8.). Gazdasági egyezmények következtek (áru-, fizetési, ren­des, hosszú távú egyezmény). Felmerült az a jogosult remény, hogy a régi kapitalista rendszer megdöntése és a szocializmus építése a határ mindkét oldalán, végképp nem csak hogy felszámolja a nacionalizmust és a sovinizmust, hanem hogy megvalósítja a zavartalan együttélést és az aktív együttműködést a szomszédos nemzetek között. Re­mélhető volt, hogy ez a viszony­­messze túlszárnyalja Pável Ágoston, a költő és fordító álmait. Ezt a pozitív folyamatot viszont - Pacht Zsigmond Pál, magyar történész szavai sze­rint - a szektás-dogmatikus sztálinista deviációk torzították el a szovjet példa mecha­nikus kopírozásával a népi demokrácia országaiban, éspedig számos nem megfelelő el­méleti és gyakorlati intézkedéssel, amint ezt az említett történész most leírta. Ismeretes, hogy Jugoszlávia a legkíméletlenebb kampány áldozata volt. (A Tájékoztató Iroda re­­zoluciója 1948. 6. 28.) Fokozódott a gazdasági nyomás, a bojkott, az egyoldalúan felbon­tott megállapodás (reparációkról, árucseréről, ipari együttműködésről stb.), következ­tek az incidensek a határon. Szlovénia határán is drótkerítések, gránát­mezők, lőállások és figyelőtornyok voltak. A kapcsolatok a „személyes mak­retkozásra és a diplomáciai káderek kínzására” korlátozódtak (Kardelj). A Rajk-féle és egyes más perek hamis vád­dal akarták kompromittálni Jugoszláviát, annak vezető embereit, közöttük a szlovén po­litikai vezetőket és a spanyol harcosokat is. A Rába-vidéki szlovének is áldozatul es­tek. Rákosiék féltek nemzeti öntudatosságuktól, üldözték őket és hozzávetőleg 200 csa­ládot kitelepítettek. Az anyanemzettel való bármilyen kapcsolat teljesen lehetetlenné vált. Magyarország és Jugoszlávia viszonyának feloldódását, s ezzel Szlovéniáét is, csak a Szovjetunió EP XX. kongresszusán elhangzott Hruscov-beszámoló tette lehetővé. Rákosi igyekezett magát és helyzetét menteni. A párt és a kormány pedig késlekedett a sürgős reformokkal és 1956-ban súlyos válság jött létre, véres összeütközésekkel, amikor a szovjetek beavatkozására került sor. Tito és Jugoszlávia politikai vezetősége üdvö­zölte Kádár vezetőségét és a beavatkozást skiútként fogadta a véres antikommunista re­akció veszélyéből, mely ki akarta használni Rákosi diktatúrájának bűneit, reakciós vál­tozások bevezetésére Magyarországon, valamint a nemzetközi viszonyokba is. Tito úgy vélekedett, hogy a megoldást, „nemcsak fegyverrel, hanem politikailag” kell keresni. Kádár vezetésének új korszaka fokozatosan eltávolította­­a drótkerítéseket és a gráná­tokat a határ mentéről. Megkezdődött a kitelepített szlovének visszatérése a Rába-vidék­­re, bár nem jött vissza mindenki, és a visszatérőknek még sok nehézségük volt. Időköz­ben két szlovén - magyar nemzetközi határátkelőhely nyílt meg­­(Dolga vas, Hodos). A hatvanas évek közepétől országaink­ viszonya fokozatosan és állandóan fejlődött az egyenjogúság, a szuverenitás és a be nem avatkozás elvei alapján. A sokoldalú ál­lamközi együttműködésre jelentős volt Tito és Kádár találkozása, mely többek között

Next