Vasi Szemle 1986 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám - HAGYOMÁNYOK - HELYTÖRTÉNET - Kós Károly: Az alsó-őrségi gerencsérség - a züricvölgyi gerencsérség
tól 4 km-re fekvő Pártosfalva és a 2 km-re fekvő Métnek lakott volt. Velemér szlovén eredetű telepítés lehet neve után ítléve, s e két községgel együtt 1365-ben a felsőlendvai váruradalomhoz tartozott többek között Szombatfa (Magyarszombatfa), Szerdahely (Kisszerdahely), Ivamisóc, Ratkóc, Gerencsér és Korong. Ez Ivamisóc, Ratkóc, Gerencsér, Korong nevű falvak szláv alapításúak lehettek, aminthogy gerencsér szavunk is szláv eredetű, és nem járhatunk messze az igazságtól, ha az előbbiek alapján arra következtetünk, hogy e vidék fazekassága is fejlettebb formájában szláv eredetű. Azonban az is bizonyos, hogy mai formájában a zürkvölgyi fazekasság nem azonos a szomszédos délszláv vendségével. (Mindenesetre ennek és az ezzel rokon kérdéseknek megoldását külön összehasonlító tanulmányra kell bíznunk, amit azonban jó leíró tanulmányoknak kell megelőzniök.) A lakosság törzsének egy része a szomszédos őrségből való( Szépe, Könye, Cseke, Sóhár, Anthal stb. családok), más része Zalából (Gyenese-, Both-, Szakál-családok) és a vendségből (Bicsák-, Horváth-családok). A mesterek, mondanom sem kell, mind e három rétegből egyformán tevődnek ki. Tehát a lakosságnak egy kisebb része is szláv eredetű. E falvak lakosai nyilván már a középkorban elkülönülve élhették a maguk zárt fazekaséletüket, amire több bakonybeli, felvidéki és erdélyi példa is van. Ennek a zárt életnek lehet az eredménye az, hogy a Züricvölgyének már régen igen jellegzetes fazekassága alakult ki, aminek hagyományait a mai napig is őrzik. E hagyomány nyilvánul meg a műhelyberendezéstől és az agyagbányászástól a feldolgozáson, az égetésen, az edények alakján, színezésén, mázolásán keresztül egészen az értékesítés módjáig, a piacig. A következő fejezetekben mindezt igyekszem majd bemutatni. Addig is azonban elevenítsük föl a régi céhvilág emlékét, amelynek kötelező szabályai nem kevéssé járulnak hozzá az itteni fazekasélet és fazekasmunka megértéséhez. Céhemlékek. A régiek tanúvallomása szerint a mesterséget gerencsiérségnek, a mestert meg gerencsiérnek mondták, csak később lettek fazikasok, amikor cégtábláikon már ezt a hivatalos megjelölést kellett szerepeltetniök. A nép mostanában alföldi szóval cserepesnek is nevezi őket, mindamellett a gerencsérelnevezés uralkodik ma is a vidéken. Antal Ferenc 75 éves kisszerdahelyi mester szerint „valamikor Velemiér, Gödörháza, Szombatfa, Szerdahely Jánosfa és Domokosfa egy elébe tartozott. Tizenkét éves voltam, mikor ementem inasnak, Antal József vuot a mesterem, mint nagybátyám, de engem különlegesen tanított. 3 évig tanutam. Akit kosztra vett oda, azok négy évet viégesztek. Az 50-60-as években vuot a legszigorúbb a cié. Az öreg ipám az beszít sokat ruóla, az ott tanút a ciémesternél, Kalmár Istvánnál Velemiéren. Az inasnak meg kellett mosni a házbeliek lábát minden este.” Akit föl akartak szabadítani, annak remeküni kellett. Ha remekeltek, kellett csinylni egy 25-es faztékot és arra egy nagy jödüt. Nagy munka volt ez. „Előbb mint a tojás, olannak kellett lenni a faziéknak, mikor arra a nagy faziékra rátettem a jaklést, kihallancott az útra, úgy sipolt”, beszéli az öreg gödörházi Farkas István, a nyugalmazott gerencsér, aki bátyjánál tanult. „A fedvőt krajcáros púpra, kétes átmérőjűre kellett csinyálni hozzá”, s bizony ha ez, elhajlott, a felszabadulás is elmaradt. Viszont, ha nem hajlott el, akkor megviselhette a felszabadulással járó mulatság költségeit, mert ezt a felszabadulóknak kellett fizetni. A 40-50-es években Kalmár István veleméri gerencsér volt a csémester, és minden faluból volt aztán egy-egy szagáló mester; Gödörházán Szépe Károly, Kisszerdahelyen Vörös István, akinek - emlékeze szerint - apja, nagyapja és dédapja is gerencsér volt. Ezekkel ment a céhmester vizsgálatra, ezeknek jelenlétében szabadította a 16-18 éves inasokat. Azok, akiknek nem sikerült a vizsga, nem árusíthattak. Ha mégis árusítottak, a többi gerencsér mind összerombolta az edényeiket a vásáron. A sza-