Vasi Szemle 1994 (48. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám - EMLÉKEZÉS - Hegedűs Ferenc: Szegény újságíró kisiparos - Fehér Károly
Aztán sikerült megismerkednem pár írásával is. A legelső, amely benne ragadt az emlékezetemben, pár soros hír. 1919 augusztusának első napjaiban, egy-két nappal a proletárdiktatúra bukása után jelent meg Geszner Imre lapjában. Nem tudom, még Vasi Vörös Újságnak hívták-e, vagy már visszavedlett Vas megyei Hírlappá. Arról számolt be, hogy előző este, a szentmártoni templomban litánia után felzúgott a Himnusz és hogy a templom népe könnyes megindultsággal énekelte a hónapokon át tilalmas nemzeti imádságot. Ez a templomi Himnusz-éneklés és a róla szóló beszámoló volt a gúzsba kötött nemzeti szellem első jelentkezése Szombathelyen. Személyesen öt évvel később, 1924 nyarán ismerkedtem meg vele, amikor már magam is újságíró voltam. Akkor már nem állt lapkötelékben. A napilapok kötelékéből 1919. végén vagy 1920. elején, a Nyugati Újság alapításakor kivált. Mi udatta meg vele a napilapoknál való szerkesztősködést vagy riportereskedést? Ki tudná ma már, több mint negyven esztendő távolából megmondani? Habár azt hiszem, nem kell nagy találgatás, hogy rátaláljanak a helyes okra. Minden emberben benne van - kiben jobban, kiben mérsékeltebben - az önállósodás vágya. Hogy ne legyen a más keze-lába, hanem a maga ura. Az újságíróban is benne van. Fehér Károlyban is benne volt. Elvégre pár év híján negyvenéves volt, az idők is fordultak-alakultak, úgy gondolta hát, hogy hetilapját sikerül begyökereztetni és vele biztos vállalatot és egzisztenciát teremteni. Nem számolt azonban a koronaromlással, amely a nagyobb, erősebben fundált vállalatokat is megviselte, ha ugyan gyökereiben is meg nem támadta. A nyomdaszámla és a lassan csordogáló előfizetési meg hirdetési díjak között egyre nagyobb lett az űr és Fehér Károlynak is pénzes társ után kellett néznie. A társ mögött politikai mozgalom is állt hátvédként, mégis elvéreztek. Amikor én újságíró lettem, már a harmadik vagy negyedik utód próbálgatta, hátha neki több szerencséje lesz. Fehér ebben az időben naptárkiadásból tartotta fenn magát. Tamásy G. Istvánnal, egy kommün alatti magatartása miatt kényszernyugdíjazott falusi tanítóval közösen szerkesztették a „falusi és városi naptárat”. Tamásy titkos költő volt, aki azért ment bele a naptárkiadásba, hogy a kalendáriumban nyomdafesték alá bocsáthassa pár versét. Aztán a Szombathelyi Egyházmegye alapításának 150 éves jubileuma alkalmából a város és az egyházmegye múltjával foglalkozó, értékes művet adott ki. Végül újra visszatért a lapkiadáshoz és megteremtett egy laptípust, amelynek a magyar zsurnalisztikában aligha volt párja. Az akkori sajtójog külön miniszterelnöki engedélyhez kötötte a lapok megjelentetését. Volt ellenben a sajtótörvénynek egy szakasza, amely szerint az időközi lapok megjelentetéséhez nem kellett engedély. Időközi lapon olyan sajtóterméket értett a törvény, amely egy hónapnál hosszabb időközönként, tehát egy évben legfeljebb tizenegyszer jelent meg. Nos, ilyen időközi lapot alapított Fehér Károly is. A szombathelyi sajtópiacon nem ő volt az egyetlen, aki ilyen, egy évben tizenegyszer megjelenő lapot kínált. A harmincas években, amikor sem a Hír felelős szerkesztője nem volt, sem címtárat vagy telefonkönyvet nem csinált, Szász Ernő is évekig egy Fényszóró c. hasonló lapból élt. Szó címen ilyen, tizenegyszer megjelenő lapot csinált a harmincas évek derekán Bata Gábor. Fehér Károly tehát nem azzal érdemelte ki az országos feltűnést, hogy ő is ilyen lapot csinált, hanem lapja alakjával és - főleg - árával. A Vas megyei Magyar Jövő - ez volt a címe - 8 oldalon jelent meg negyedrét alakban, vagyis a papíranyaga nem volt több, mint egy napilap két oldala, csak ez négyret volt összehajtva. Az ára ellenben 40 fillér volt Nos, a tulajdonképpeni két oldalért ez a 40 filléres ár - ez tette a lapot országos unikummá.