Vasi Szemle 2006 (60. évfolyam, 1-6. szám)
2006 / 6. szám - ARCKÉPCSARNOK - Zsámbéky Monika: A Batthyány hercegek ősanyja, Strattmann Eleonóra: egy regényes életút vázlata
Vasi Szemle 2006. LX. ÉVFOLYAM 6. SZÁM Smidt Múzeumban őrzött és kiállított előkelő barokk női portré őt ábrázolja.1 (1. kép) Így kezdtem el foglalkozni Strattmann Eleonóra életútjával, és hamarosan kirajzolódott egy nem mindennapi asszony pályája. STRATTMANN ELEONÓRA CSALÁDI KAPCSOLATAI Eleonora Magdalena Ursula Strattmann 1672. május 29-én született, családja az alsó Rajna-vidékről származott, apja Theodor Athlet Heinrich Freiherr von Strattmann (1637— 1693), aki a nijmegeni béketárgyalásokon, 1679-ben Lipót császár érdekeit képviselte. (Ez a békeszerződés zárta le a holland-francia háborút, megegyezés született Spanyolország, Franciaország és a Német-Római Birodalom között is különböző vitás területi, politikai és kereskedelmi kérdésekben.) Érdemei elismeréseként Strattmann 1683-ban magas méltóságba emelkedett, udvari kancellár lett, amit haláláig betöltött. Ekkor költözött a császárvárosba, s vele jött a tizenegyéves lánya is. Nehéz időszak lehetett ez a kislány számára, nemcsak az új környezet miatt, hanem mivel 1684-ben, 43 éves korában meghalt édesanyja, Anna Maria Mechtildis Moriáért van Zierickzee (ő Strattmann második felesége volt). Az apa újból megnősült, harmadik felesége a nála jóval fiatalabb Margaretha von Pfalz lett. A kancellárt 1685-ben Lipót császár grófi rangra emelte. Nevezetes épület az a palota, amelyet Strattmann kancellár épített Johann Bernhard Fischer von Erlach tervei szerint 1692-1694-ben (Bankgasse 4-6.). Bár Eleonóra nem tartózkodhatott itt sokáig, hiszen 1693-ban férjhez ment, de a sors szeszélye folytán fontos épület maradt a családja és a magyarok számára ez a palota. Ide költözött be ugyanis 1747-ben a magyar udvari kancellária, s a kancellári tisztséget előtte több mint egy évtizedig Strattmann Eleonóra idősebb fia, Lajos Ernő töltötte be (kancellár 1733-1746 között). A díszteremben pedig valamivel később, 1768-ban Franz Anton Maulbertsch örökítette meg Lajost immár nádorként, amint Mária Terézia ünnepélyes keretek között elsőként neki adja át az általa alapított Szent István-rendet. (Jelenleg ez az épület a bécsi Magyar Nagykövetség.) De kanyarodjunk vissza a fiatal Eleonórához! Az ifjú hölgy a legmagasabb udvari körökben mozgott, később Elisabeth Christine császárné (VI. Károly császár, III. Károly magyar király 1711-1740 között felesége) legbelsőbb tanácsadói közé tartozott. A Bécsben csak „die schöne Lori”-ként emlegetett hajadon kezéért többen versengtek, a lány szépsége és vagyona is igen csábító volt. Még a fiatal II. Rákóczi Ferencet is rabul ejtette a lány varázsa. 1692 nyarán az addig szigorú jezsuita nevelést kapott Rákóczi Ferenc Prágából Bécsbe érkezett nővéréhez, Juliannához, aki akkor már Aspremont- Beckheim Ferdinand Gobert altábornagy felesége volt. A tizenhat éves magyar főúri sarj a zajos Bécsben szerelemre lobbant a szép és ifjú Strattmann Eleonóra iránt. A sors játéka, hogy korábban pedig Batthyány Ádám udvarolt Rákóczi Juliannának. Bár Rákó Batthyány Strattmann Eleonóra képmásairól 2005 áprilisában tartottam előadást a Vas Megyei Levéltári Napon. Az ott elhangzottak, Eleonóra felfedezett képmásairól szóló referátum a konferencia kötetében jelenik meg. VAJDA László: Margaretha von Pfalz képmása. In: A Batthyányak évszázadai. Kiállítás a Szombathelyi Képtárban és a körmendi Batthyány-kastélyban 2005. augusztus 19.-november 30. Katalógus. Szerk.: Zsámbéky Monika, Szombathely, 2005. Kat. sz. IV-3, 186. old.