Hetényi János: A Magyar Parthenon előcsarnokai (Pest, 1853)
Az észtisztelet roppant eredményei
Alkalmazzuk már most az említett gyökelveket, és, ha úgy tetszik, axiómákat a’ lélekhalhatlanság’ alaphitének megerősítésére, és ebben az úgynevezett 1. történelmi, 2. fensőbb lélektani vagy erkölcsi, 3. társalmi és 4. istenészeti védvények’ egyesítésére, és a harmonia által szoros egybefoglalására. I. A’ történelmi védvények háromfélék lehetnek : vagy a’ halálból feltámadott emberek' hiteles állításai, vagy a' lélek’ halhatlanságát hitt és hivő népek ’s nemzetek’ öszhangzó hitágazatai, vagy a’ kitűnő bölcsek, és vallásalapítók’ ebbeli egyező tanai. Figyelmetesekké teszem tisztelt hallgatóimat itt arra , mi lényegesen eltérő különbség létezik az isten s lélek’ halhatlanságát védő harmonismusom, és a’ criticismus ebbeli eljárása között. Emez eldarabolja é s egymástól elválasztja az említett vedveket, a' gyakorlati és erkölcsi védvénynek tulajdonítva egyedül a’ föérvényt; az elméletieket pedig, főleg a’történelmieket erejükből kivéve, és elsilányítva. Mi ellenkezőleg cselekszünk. A’ gyakorlati, és erkölcsi védvényeknek is erőt tulajdonítva ugyan, de az elméletieket, ezek közt a' történelmieket is tisztelve, és helyet hagyva nekik az összesített vagy harmonistikai védvény’ rendszerében. A criticismus azt a’ kifogást teszi a’ történelmi védv ellen. Valahány positiv vallás van, anynyiféle színezetben adja elé a’ halál utáni öröklétet, máskép festi ki a’ fölényt, máskép a’ boldogok és boldogtalanok' leendő lakhelyeit, ez szerinte oda mutat, hogy az említett szemléletek alanyiak, és így tárgyisággal nem bírvák, következőleg a’ tiszta észvallás’ vedvei közé be nem illők. Erre azt feleljük : a’ positiv vallások’ iránya az lévén, hogy hassanak a’ népre is a’képzelem és a’szív által; ugyanazért bármint különböznek ezek az öröklét’ kifejtésében , de egyeznek mindannyian a’ fő dolog’ állításában, melly ez : a’ test’ halála nem dönti semmiségbe jobb részünket, a’ lelket , van fölény, ki lelkünket megőrzi a’ semmivé léttel, és ezt ott is vagy megbünteti, vagy megjutalmazza. Mikép esik az meg? ezt a' tiszta észvallásnak fürkészni, annál inkább meghatározni, szerénytelenség volna, — nem teszi ezt a’ tiszta keresztyénség is , de azért áll örökké a’ hitnek e sarkalata : van erkölcsi isten , és ennek hatósága áll még a’ sírontúli öröklésben is Valljuk tehát, hogy a 'történelmi védvény nem csak beillik, de főhelyet fog ez ügyben. Itt a’ tényleges védvény — argumentum faeticum — tehetne leghasznosb szolgálatot, melly abban állana, ha valamelly teljesen meghalt, és elrothadt ember visszajöne a’halálból az életre, és elbeszélné a’ látottakat és hallottakat. De mivel ez még nem esett soha, és ha megesett volna is, mi az illyenekkel közlekedésbe nem jöhetünk, fenmarad örökké a’ kétség, mit észkokkal eloszlatni nem könnyű. Azonban a’ Krisztus’ feltámadása’ szemtanúival máskép állott a’ dolog. Ők látták a’Krisztust iszonyú halállal meghalni, és új életre feltámadni : innen ama’ roppant eredmény, melly ebből folyt a’ hívőkre