Toldy Ferenc: A magyar költészet története az ősidőktől Kisfaludy Sándorig (Budapest, 1867)

I. A magyar költészet Zrínyiig

a tizenharmadik század végén már nem ismert, de van nála egy szó, mely szinte a most előadott regére mutat vissza: „Azon kapitányok közt tehát (t. i. ki­ket Anonymus Hétmagyarnak nevez) Árpád, Álmos fia, ki Előd fia, ki Ügyek fia volt, a Turul nemzetség­ből, vagyonban gazdagabb, s hadban hatalmasabb vala.“ Álmos e szerint a Turul vagyis Sólyom nemzet­ségből való volt, mit a rege Anonymusnál képesen úgy fejez ki, hogy Álmos anyjának Emesnek (vagy utánhangzással Emesének) isteni látmány jelent meg álmában, mely sólyom alakjában termékenyítette meg. Annál jelentőbb lesz pedig e­gythos, ha Kézai­­nak egy más helyére is visszaemlékezünk, mely sze­rint a magyarok nemzeti zászlóján Ethele király ideje óta egész Gryézáig koronás sólyom pompázott: „Ethele király címerén is, melyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejű madár vala ábrázolva, me­lyet magyarúl turulnak hívnak. Mert ezt a címert hordták volt magokkal a hunok mindig a hadban Gyercs vezér idejéig, míg magokat községben kormá­nyozták( *), s így míg Álmos Ethelével köttetik össze, que quasi veniens eam gravidavit, et innotuit ei, quod de utero eius egrederetur torrens, et de lumbis eius reges glo­riosi propagarentur, sed non in sua multiplicarentur terra. Quia ergo somnium in lingua hungarica dicitur Almu, et illius ortus per somnium fuit prognosticatus, ideo ipse vocatus est Almus.“ (III. fej.) *) Szabó Károly fordítása. — Eredetiben így : „Banerium quoque Regis Ethele, quod in proprio scuto gestare consueverat,

Next