Toldy Ferenc: A magyar költészet története az ősidőktől Kisfaludy Sándorig (Budapest, 1867)
I. A magyar költészet Zrínyiig
a tizenharmadik század végén már nem ismert, de van nála egy szó, mely szinte a most előadott regére mutat vissza: „Azon kapitányok közt tehát (t. i. kiket Anonymus Hétmagyarnak nevez) Árpád, Álmos fia, ki Előd fia, ki Ügyek fia volt, a Turul nemzetségből, vagyonban gazdagabb, s hadban hatalmasabb vala.“ Álmos e szerint a Turul vagyis Sólyom nemzetségből való volt, mit a rege Anonymusnál képesen úgy fejez ki, hogy Álmos anyjának Emesnek (vagy utánhangzással Emesének) isteni látmány jelent meg álmában, mely sólyom alakjában termékenyítette meg. Annál jelentőbb lesz pedig egythos, ha Kézainak egy más helyére is visszaemlékezünk, mely szerint a magyarok nemzeti zászlóján Ethele király ideje óta egész Gryézáig koronás sólyom pompázott: „Ethele király címerén is, melyet tulajdon pajzsán szokott volt hordani, koronás fejű madár vala ábrázolva, melyet magyarúl turulnak hívnak. Mert ezt a címert hordták volt magokkal a hunok mindig a hadban Gyercs vezér idejéig, míg magokat községben kormányozták( *), s így míg Álmos Ethelével köttetik össze, que quasi veniens eam gravidavit, et innotuit ei, quod de utero eius egrederetur torrens, et de lumbis eius reges gloriosi propagarentur, sed non in sua multiplicarentur terra. Quia ergo somnium in lingua hungarica dicitur Almu, et illius ortus per somnium fuit prognosticatus, ideo ipse vocatus est Almus.“ (III. fej.) *) Szabó Károly fordítása. — Eredetiben így : „Banerium quoque Regis Ethele, quod in proprio scuto gestare consueverat,