Toldy Ferenc: A magyar költészet története az ősidőktől Kisfaludy Sándorig (Budapest, 1867)
II. A magyar költészet Zrínyitől Kisfaludy Sándorig
416 HARMINCÖTÖDIK ELŐADÁS. Az önállók. Az irodalmi központosítás eszméje és Kármán. „Uránia.“ Fanni Hagyományai. Kármán írói jelleme. Csokonai Vitéz Mihály. Költői jelleme, s neveltetésének erre volt kedvezőtlen befolyása. Védelme Kölcsey irányában. Messzeható eszme volt az, Uraim, melyet Kármán József egy emlékezetes írói estvélyen indítványozott Schedius Lajosnál 1793-ban: Pestnek irodalmi középponttá tétele. Hálával emlegette a bécsi magyarok, a komáromiak s kassaiak, debreceniek s az erdélyiek buzgó tevékenységét;’de míg Pest nem ragadja meg a kormányt, úgymond, addig a dialectusok be nem fognak egy egységes könyvnyelvbe olvadni; addig ez elszórt tartományi irányok nem terülik meg azt az országos irodalmat, mely maga egyenlítheti ki a nyelv, az ízlések, az egyének differentiáit; addig a vidéki igyekezetek vidékeikre maradnak szorítva. Pesten van csak egy nagyobb szép társaság, a Telekiek, Rádayak, Podmaniczkyak, Orczyak itt folytatnak magyar házakat ; itt van csak e tekintélyes serege a tudósoknak, kiket az egyetem egyesít; itt egy köz