Toldy Ferenc: Sárospataki magyar krónika 1523-1615 (Budapest, 1857)
ELŐSZÓ. Az itt közlendő korjegyzeteket Kazinczy Gábor úr, a magyar történelmi források buzgó és szerencsés nyomozója, számos évek előtt másolta le a sárospataki ref. collegium könyvtárában levő kéziratból, mely sem a szerző nevét, sem az iratás korát nem viseli homlokán. Mert a könyv táblája belsején álló sor : „Stephani Satztzai. Salus tua o Jehova sit salus mea“ inkább a kézirat birtokosát látszik megnevezni, mint annak íróját). Miután pedig e pataki példányt legközelebbi Patakon voltomkor nem láthattam, s ez azóta sem találtatott meg, minden külső jegyek ismerete hiányában beljegyek után vagyok kénytelen a munka korának meghatározását megkisérlenem. Különösen három hely fordul elő, mely a munka korára látszik mutatni. T. i. 1614. év alatt e hely áll, a katholikus papokra vonatkozó : „Számkivetésben lévén (a jezsuiták), mind addig supplicálálnak az országnak, hogy recipiálá, haza bocsátá őket az ország ; azután ismét addig sírának, hogy az ország az egri káptalannak residential mutata“ Az utóbbi passus világosan az 1649-ki országgyűlés 38. törvénycikke után kelt, melyben „Capitulo Agriensi locus !) Ki volt Latztzai István, nyomába nem juthattam; hogy pataki lakos, az látszik mutatni, miszerint 1748-ban egy Lattzai András a pataki oskolában senior volt (1. Szombatin János : A spataki ref. kollégiumnak Históriája, Pat. 1827. az 58. 1.).