Galgóczy Károlytól: Emlékbeszéd Kenessey Albert levelező tag között (Értekezések a természettudományok köréből, 11/21., 1882)
2 GALGÓCZY RÁROLY. fő életereinek egyike. Fiumét és a magyar tengerpartot az ország régóta a magyar korona gyöngyének nevezi. Mindezek az anyagi előhaladás s a világkereskedelem kifejtésére nézve nagy természeti kincset rejtenek magukban. Letűnt századok mulasztása, hogy e természeti kincsek elhanyagoltatok s a hajózás kifejtése által nem emeltettek a nemzeti gazdagság és erő, rendeltetések szerint illetékes tényezőivé. Az újabb kor érdeme, hogy a helyzet komolyságát felfogva, a mulasztás helyrehozására törekszik a nemzet, s valamint a fiumei kikötő és tengeri hajózás, azonkép a dunai forgalom is, előszeretettel nyújtott tetemes befektetések folytán, gyorsan emelkedik. De kitüntetést érdemelnek az ezen nemzeti sajátságunkban nem nagyon gyökerező különlegesség előmozdítása körül szereplett honfiak is. Ezek közé tartozott Kenessey Albert tagtársunk, akinek emlékét ma ünnepélyesen újítjuk meg köztünk. Azon kevesek egyike volt ő, akik a hajózás tudományával mind elméletileg, mind gyakorlatilag eredményesen foglalkoztak. Kenessey Albert, a Veszprém-, Székes-Fehér- és Tolnamegyében szélesen kiterjedt nemes Kenessey család ivadéka. 1828. febr. 4-én született Tolna megyében, Gerje községben, ahol atyja, Kenessey Benjamin, akkor községjegyzői hivatalt viselt. Anyja, Pauer Katalin, a mostani székesfehérvári püspök testvére volt. Szüleinek számos gyermekük lévén, hogy azok neveltetésén könnyítve legyen, Albertet már 3 éves korában atyjának nővére, Kenessey Zsófia vette magához, a ki előbb, mint özvegy, később mint Bencsik István, Veszprém megyében csajág községi ref. lelkész neje, vitte neveltetésének gondjait. E lelkész-pár maga gyermektelen lévén, őt később egészen is örökbe fogadta. Gymnasialis tanulmányait igen korán kezdette a gyönki ref. gymnasiumban. Majd nevelőszülei 1839-ben a pápai főiskolába küldötték, ahol a gymnasialis osztályok befejezésén kivül, az első két évi bölcsészeti tanfolyamot is végezte. Ezt követőleg 1844—46-ban Debreczenben végzett még egy bölcsészeti és két jogi tanévet, a melylyel collegiumi tanudása befejeztetvén, a tulajdonképi életpályára lépés előtt, a kor szokása szerint, a rectoriára való menetel állott előtte.