Figyelő, 1871. január-december (1. évfolyam, 1-48. szám)
1871-09-16 / 35. szám
ro FIGYELŐ getésének. Belefáradt ebbe a magyar ember rövid idő alatt, sőt úgy látszik, megunta maga a sajtó is! Messze elütünk a nemzetiségére oly büszke és féltékeny franciától, s erénynek tartjuk most is, ha más nyelveken beszélhetünk. A szerb, a román, a tót atyafi, még a falun is megtanul németül, pedig felerészben magyarok lakják a falut, és németnek híre nyoma sincs a környéken, kivéve egy pár hivatalnokot. Nagykikinda szerb parasztja káposztás szekere mellett németül felel a posztóruhás embernek, s ha kérdezed hogyan tanult meg németül, azt mondja, hogy „muszáj volt“; lakodalmas nép az utcán németül köszönti az idegent, pedig még zsidó is alig van köztük, s a környéket szép számmal lakják magyarok A dohánytözsök s az államhivatalok címtábláin ott láthatni Magyarország címerét ékes nemzeti színre kipingálva, de a fölirat, a körirat szerb és német, pedig alig van néhány német lakos, mig a magyarok száma pár százra megy legalább is. N.-Becskereken a magyar és szerb egyenlő számban lakik; a városon és határán első birtokos a magyar kincstár, de azért a kisebb németség fölényt gyakorol a magyar és szerb faj felett. A magyar kincstári hivatalnokok német intő cédulákat küldenek az adó vagy házbér befizetése végett; nem botránkozik meg senki sem, sőt még a hivatalnok neheztel, ha valaki megütődve azt mondja, hogy e nyomtatványok még a Bach-időből maradtak meg s most államgazdászati szempontból fogyasztják el, hogy ne költekezzenek. A n.becskereki színház az államé, melléképületei szintén, de azért német színészet tanyázik benne minden télen, mert a német színházba elmegy a szerb is a magyar is, ha pedig magyar színtársulat vetődik oda, a szerb nem látogatja s a magyar is csak egy-két ízben, mert ő is akkor szeret színházba járni, ha más is, ha mindenki megy. És a magyar kormány, mint a kincstár közege, képviselője, házát a legszánalmasabb német színtársulatoknak adja ki, a nemzetiség, hazai színügy világos hátrányára, az ízlés és művelődés nagy kárára. De hát miért nem tesz róla a becskereki közönség? — kérdhetné valaki. Mert a háromféle elem farkas szemet néz egymással, mert a német szó és elem ma ép úgy mint Bach alatt fölényt gyakorol, sőt látszólag még felülről is pártfogásban részesül. Van abban némi igazság, hogy a becskereki magyarság tegyen magáért valamit, de az ottani viszonyok kényes természete mellett, már csak azért is, mert a színi épület a magyar ál■ lám tulajdona, magának a kormánynak kellene határozott lépéseket tenni, mégpedig nem pusztán a magyarosodás, hanem az erkölcs és mívelődés érdekében is, melyet az olyan színészet, a minő német nyelvvel oda mehet és menni szokott — végkép elront és megmételyez. Mily nagy fontosságú ügy a magyar színészet téli idényenként állandósítása e vidéken, nem szükség fejtegetnem. A magyarosodás szempontjából oly mentő deszkaszál lenne ez Becskerek magyarságának, melybe kapaszkodva, a magyar szellemet fensőbbségre merné és bírná emelni, mert felülről jővén a kezdeményezés, bizalmat, bátorságot öntene a kétkedőkbe, s a most tehetetleneket is cselekvésre buzdítaná. Sőt az erős akarattal állandósított ügynek a szerb atyafiakat is megnyerhetnék, mert hiszen ők úgy sem tarthatnak fenn Becskereken szerb színészetet, s ha már ez nem lehetséges, miért : ne pártolnák inkább a magyart, mint a rájuk nézve is idegen németet? A legegyszerűbb eljárás, mit kormányunk a magyar kincstári színház-épülettel tehet, az, hogy melléképületeinek jövedelmét egyelőre 16 évig adja oda a magyar színészet segélyezésére, bízza a felügyeletet Torontál megye föiispánjára vagy alispánjára, ki bizottságot szer-vezvén, a szabadkai szinegylettel lépjen szövetségre, s a Szabadkán már megtelepített jó szin- s társulat fölváltva, idényenkint két helyen ren- dezzen előadásokat, így mind a két város jó előadásokat élvezhetne, s az eléggé biztosított jó társulat is sikerrel működhetnek a magyarosodás terjesztésében. A torontálmegyei n.-becskereki színügy érdekében sem a megyére, sem a városra nem lehet apellálni, itt a magyar kormány a földesúr, ettől várhat s igényelhet a magyarság mindent, mástól senkitől sem. A színház melléképületeiből befolyó jövedelmet egy színházi bizottság csak növelheti, s ez elegendő subventio volna a becskereki színészet állandósítására, mely 16 év után segély nélkül is fenn bírná magát tartani. A MAGYAR REGE-VILÁG. VII. Ha a nyájas olvasó figyelmezett reá, észrevehette, hogy az egész regében egyetlen magyar vonás sincsen.