Figyelő, 1874. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1874-08-02 / 31. szám
362 FIGYELŐ. vetni, kik csaknem kivétel nélkül szűk korlátokat vonnak maguk előtt, s voltaképen az oktatás minden irányának külön szaklapokat teremtenek. Ők nagy szellemi és anyagi erővel dolgoznak , köztük mindenre jut munkás , míg nálunk ilyen eljáráshoz jóformán hiányzanak a szükséges tényezők. A concentricus működés nálunk elengedhetetlen föltétele a tanügyi irodalom emelkedésének. Egyébiránt azt is meg kell vallanunk, hogy a tanáregylet Közlönye újabb időben különösen megélénkült. Utóbbi számaiban polémiákat folytatott, melyek már tárgyaiknál fogva is érdekesek voltak, s melyeknek erős viszhangjuk volt a politikai lapokban is. Kern árt az ilyen csatározás, melyről a szerkesztő az utolsó (X.) füzetben megemlékezvén igen helyesen azt mondja : Mindenesetre sajnálatraméltó dolog, ha a tanárok egymás gyanúsításában próbálgatják tollukat , de egyesek kölcsönös keserűségei nem vethetnek gátat az idők áramlatának, s ez országos középt. tanáregylet hitelen volna kötelességéhez, ha akár a bárhol található hiányokat takargatná, akár a dicséreteket nyomná el konok hallgatással. Azon tárgyak közt, melyeket az egylet elnöke és titkára, mint a közgyűlés tárgyait hirlapok utján közzétett, hogy a tagoknak alkalmuk legyen előre gondolkodni a megvitatandó kérdések felett, van egy indítvány mely igy hangzik : „A „Közlöny“ mellett, annak előbbi terjedelme megszoríttatván, adjon ki az egylet egy, hetenkint megjelenő s a napi tanügyi kérdésekkel is foglalkozó iskolai lapot. Előadó Névy László“. Ha tekintetbe veszszük, mily nehéz, sőt mozgalmas időkben, minő a mostani, lehetetlen, egy hónapes folyóiratban a gyorsan felmerülő tanügyi kérdésekhez hatékonyan szólani, az indítványt helyesnek és korszerűnek kell tartanunk. Mert igaz ugyan, hogy a napilapok jórészt elég gondot fordítanak a tanügyre, s amint tapasztaljuk, ezek hasábjain sok helyes nézetnek, indítványnak, reformjavaslatnak stb. jut hely , de a politikai lapok súlypontja mégis máshová esik, s azt a befolyást, melyet az ország legjobb tanerőit magában foglaló egylet által kiadott, a tanférfiak tömeges támogatása által a tanügyi kérdésekben mindenesetre tekintélyessé válandó hetilap gyakorolhatna, ezen a téren alig gyakorolják. Hasznos volna egy ily hetilap azért is, mert szélesebb körre hatván a tudományos folyóiratoknál, megtörni segíthetné azt a közönyt, megszüntethetné azt a sokféle téves felfogást, melyekkel sajnos, még az intelligens osztály tagjai közt is minden lépten, nyomon találkozunk. Mi tehát ezen okokból is forrón óhajtjuk, hogy a terv valósuljon. Azonban egy kifogást kell tennünk, az indítvány ellen. Az előadó aKözlönyét megszoríttatni kívánja. Itt nyilván financiális okok működtek, mert arra, hogy a mintegy 40 évre terjedő folyóirat mellett még 52 ívet adjon tagjainak az egylet 4 frt. tagsági díjért, lehetőség nincsen. De hát nem lehetnee inkább a tagsági díjat emelni ? Hiszen ez összeg az egylet alakulása óta az akkorinak csak fél értékét képviseli. Azután meg van nagy Magyarországban még tömérdek tanár, akiknek az egyletben is kellene lenniök ! 716 tag szép szám, de az a magasztos cél, melyért a tanáregylet küzd, még tömegesebb egyesülést kíván. A társulás nagy eszméje a tanügy terén nem kisebb fontosságú, mint bárhol másutt, és bizonyos, hogy, „ha a Közlöny a paedagogia és methodika magaslatán fog állani, ha a tanáregylet az ország minden lelkes és képzett tanárát magában foglalja ,“ akkor az illető körökben is, melyek eddig talán kevesebb figyelemre méltatták a tanférfiak törekvését, lesz kellő súlya véleményeknek, óhajtásaiknak, s tanügyünk korszerű átalakításában ki fog nekik jutni a munka nehézsége és dicsősége. I. MADONNA LAURA. (Frenzel után.) II. Laura de Sade a hideg, szívtelen asszonyok közé tartozott, kit szerencsétlen házassága — férje Messire Hugo halála után félévre már más nőt vitt a házhoz — s a későbbi években leánya