Kultúra és Közösség, 1991 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1991 / 3. szám • Emigráció - ÍRNI - IDEGEN NYELVEN - Mózsi Ferenc: "Megpróbáljuk a lehetetlent: folytatjuk!"

Mózsi Ferenc: „Megvásároltam..." Mózsi Ferenc „Megpróbáljuk a lehetetlent, folytatjuk!” la) Hogyan kell változzzon az emigráns írók stratégiája a Közép- Kelet-Európában bekövetkezett változások után ? A változások után megszűnt a „mumus”, a kommunizmus réme, mely eredetileg a kiván­dorlások­ fő tényezője, okozója volt. Itt gondolok a 47—49 és a 70-es, 80-as évek hullá­maira. Politikai emigráció, mint olyan — ezután már nem létezik. Ma csak kint élő magyar írókról beszélhetünk. Hogy milyen stratégiánk volt korábban, ezt szintén nehéz lenne kifejteni. Akkoriban valami ellen léptünk fel, azaz kellett volna, hogy fellépjünk, és közösen. Ez nem mindenütt történt így, és személyenként is különbözhettek az okok. A stratégia egy írói haditerv, aminek a politikai összegezése az 56-os 16 pont volt. 1991 június 30-ával a szovjet csapatok kivonulása is megtörtént, így már nincs szükség a korábbi kemény bírálatokra, de a helyzet elemzésére, követésére, pozitív kritikára mindenképpen igény van. Az otthoni demokrácia alakulását azért továbbra is befolyá­solhatjuk tevékenységünkkel. Az irodalom soha nem volt politikamentes. Egy differenci­álódó társadalomban a közömbösség nem helyes, de még mindig dicséretesebb, aki l’art pour l’art tevékenykedik, mintsem ha „rossz” oldalra áll. A pluralizmus buktatóit nem lehet kikerülni. Egy egészséges társadalomnak (ez, ami nincs) el kellene bírnia egy 5-6 pártból álló koalíciót is, azaz a fennálló lehetőségekből a legjobbat kellene kihozni . Ez egy kicsit hasonlít a stílusirányzatok harcára, ellentétére is. A kor hangja, szelleme, embere­? Még mindig képtelen vagyok szabadulni Móricz Zsigmond mottójától: „Hagyd a politikát és építkezz!” Sajnos elhasználódtak jelszavaink, igazi értelmük is elsikkadt. Kiszabadultunk a 3 T (tiltott, tűrt, támogatott) tömlöcéből, és itt az ideje, hogy az asztalra tett opuszokkal bizonyítsunk. Kint és bent. Az asztalfiókokból nem ömlenek a remekművek. Köztes állapotban vagyunk? Úgy látszik, hogy szorongatott helyzetben jobban működnek az agyszelepek? Ha nincs közösségi stratégia, akkor működjék az egyéni, de a fair play szabályai szerint. Van-e ilyesmi a politikában? és az irodalomban? Legfeljebb a naív jóhiszeműség, de ebben bízom. A tiszta „gyermek”-dalokban. Min­den irodalomnak szüksége van az új hangra, stílus-törekvésekre. Nem kell többé erőlte­tett szocialista realizmus, de posztmodern modorosság, neo-neo derrièregarde sem. „Le style c’est l’homme”, maradjunk ennél. Ha mi írunk, majd olvasnak — ha olvasnak, akik még olvasnak. És ezt ki kell érdemelni. Itt nincs beváltható kollektív és szubvencionált recept. Az új minőség felfedezése ismét az egyén forradalma lesz, és a győzelem a * Válasz a Kultúra és közösség kérdéseire 81

Next