Kultúra és Közösség, 2019 (4. folyam, 10. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 4. szám • Köz - Közösség - Kultúra - SZEMLE - A. Gergely András: Indián olvasótábor – Adyhoz címezve
84 Szemle Nem zöldült a fű még, Ásított a semmi. ” A Germán teremtéstörténet részlethelye nem csekélyebb, mint a 2017-es olvasótábor tiszteletére kiadott kis olvasófüzet..., kéznél legyen, ha valakinek koraesti bú, vagy hajnali ébredezés közben, a fű zöldülése idején vagy borongós magányban mégis szüksége lenne rá hirtelen. A homok és a tenger mitológiai összefüggéseit itt most a fennen ég és a lenn zöldülő, erdei sziklakápolna (maga a Likas-kő) és kisvasút közti turistaút helyettesíti. A mindennapi közeg ugyan nem valamely Komp-országot idéz, de a megértés, élmény, értelmezés, önkeresés, közösségvállalás kihívásaival mindenki szembesül, aki a „semmi ásításán” túli világban megmártózik. Adyval aztán még különösen is kalandos mindez, mintha valóban a Kocsi-út az éjszakában sorai tennék próbára a táborlakókat. Kocsi-út az éjszakában (1909) Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomorú vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold, Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött. Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jajszó szállna, Félig mély csönd és félig lárma, Fut velem egy rossz szekér. Ez a félig mély csönd valójában a félig lárma korában is emberpróbáló. A belső csend türelme s a külvilág türelmetlensége egyszerre kihívás, sorsvállalás, életmerészség, élménykötődés, megismerés-kockázat, elköteleződés-élmény is, mely a megértés felé kalauzolja a megnyíló érdeklődést, a mítoszokon túlra vezeti a vándorlelket, s a csonka hold szomorúság-kockázatával zárja le a belsőkben lobbanó tudás-lángok és érzelem-tüzek darabokra törő sokféleségét. Sőt, a sokféleség szabadságát is - a 25. olvasótábor mottója Csernátonban még ez volt: „A szabadság a legnagyobb ajándék, amit az egek az embereknek adtak” — Miguel de Cervantes. Az idei tábor már a szabadság ajándékának személyes kiteljesítési és megpróbáltatási tesztjét is hozzáadta az emberszabad gondolkodás örökségéhez... Mert az ásítás helyetti semmi itt gazdagabb belső világok formálója is. Ahogyan a tábor (s névadójának hagyatéka is) tükrözi: lélekpendítés ez, a kultúra örökségének, meg a megismerés bátorságának egynyári kalandja, mely korszakos hatású marad. S maradjon is még, hisz lélek sok van, minden egészek töredeznek mostanság is, az éji sivatag némasága pedig leginkább az emberlelkek csoportos ünnepélyén oldható fel korszakosan. Költőnk és kora, száz év múltán, immár másfajta lélekválaszokat is kínál az ifjú lelkeknek, s mindenkinek, aki még ifjú tud maradni egy kicsinyég... S hadd maradjon ez így. Kell maradjon, mert a belátás és az ölelés barátságosságába mélyen belefér a „félig csönd és félig lárma” rossz szekérzaján túli világok ezer mai titka és a válaszadás bátorsága is. Mert hát az eredeti cím itt voltaképpen nem olvasótábor kellene legyen, hanem a snassz nyelvi fordulat keserűségével együtt is olvasóbátor inkább. Hisz a keresés öröme, a rátalálás kockázata, a verses érintkezés bajos bátorsága az, amit a táborlakónak jött erdélyi, hatvani, budapesti diákok és előadók vállalnak és képviselnek idén. Merthogy fenn kell tartani a könyv birodalmának, az emberlét írott korszakainak, a ráhangolódás lélekemelő dalainak örökségét, a tudás és hit bátorságát. Azt is, amely nem nemzeti, hanem univerzálisabb, nem erdei, hanem tájegységibb, s nem hátsó udvari, hanem nyitott teraszos kultúra. A magam lélekpendítését még a vonatúton Ady publicisztikáival kezdtem. A nacionalizmus alkonya kötettel (Kossuth Kiadó, 1959), melyben az 1901 és 1916 közötti időszak sistergően-visszafogottan zengzetes prózai írásai ülnek meg háromszáz oldalt, nacionalizmusnál nagyobb hazugság nem állott még ki a porondra. A nacionalizmus maga ezer arc. Megzavarja a legbiztosabb embert. Lefoglal magának minden emberi gyöngeséget. Utazik tradícióra, kegyeletre, fajbüszkeségre, kenyéririgységre, minden erényre és bűnre..." (i.m. 30; idézi Agárdi is, 2014:17). Valóban ezer arc, s abból a magyar századkezdő változat sajátosan köztes, harsány, tompa és küzdelmes is, mintha még átmeneti tartalommal sem döntötte volna el senki, mire megy a román, a szerb, a tót, a sváb és a többiek utálatával, a kelettől nyugatig induló állandó kompolással, mely elszakad önnön partjaitól, de vissza is tér ugyanoda, drótkötél tartja, még sodortatnia sincs magát hovámeddig. 4 https://morfondir.ro/lelekpendites-a-25-fabianzoltan-olvasot aborról/ Kultúra és Közösség