Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1836. július-december (1. évfolyam, 1-53. szám)
1836-11-26 / 43. szám
338 közt drága mezei munkák arra birták eleinket, hogy minél kevesebb költséggel folytassák gazdaságaikat, ’s e’ gazdaságos szempontból, hogy minél kevesebb takarmánnyal teleltessék ki barmaikat. Kedvezett e’ szempontnak leginkább a’juh, mely mint tudva van, ott is elél, hol más barmok úgy szólva semmit sem kapnak. Ez okból aztán mintegy elvűl vették gazdáink azon gazdálkodást, mi szerint juhaiknak csak akkor adjanak enni , mikor azok magoknak már a’ hó alól sem vághatnak. Mely által mind a’ köz legelők mind a’ rétek örökös vagy is folytonos használásnak tétettek ki. De ez a’ tágas legelőkön ’s réteken akkor , midőn a’ barmok’ száma még csekélyebb vala , koránt sem vétethetett pusztításnak. Az időben és idővel haladtunk, barmaink’ száma szerfelett megnövekedett, és pedig ha jól megvisgáljuk a’ dolgot, leginkább azoké , melyek valamint legjövedelmezőbbek, úgy leginkább is meghasználják földeinket. — Igaz , hogy a’ lovak’ és marhák’ száma sokkal csekélyebbre olvadt mint volt, de ugyan mi vékony irány ezeknek elfogyása, a’ juhok’ tömérdek növekedéséhez képest! — Azonban noha legelőink ’s vécéink napról napra kevésbbűitek, és fogynak, szántalan gazdáink most is a’ régi mellett maradnak. Midőn a’ köz legelőkről értekeztem , elmondani ama nagy hibát, a’ melyet nagy részben csaknem országosnak nyilatkoztathatok , azt t. i. hogy sokan oly balvéleményben lévén, mintha legelőinknek szinte úgy nem volna szükséges a’ pihentetés, mint a’ kicsigázott szántóföldeknek, ’s mintha a’ gyep, azáltal hogy szántás alá nem jő , egyszersmind talán heverne — ezeknek javításáról igen kevesen gondolkoztak: én legalább óhajtanám tudni, hol és mi létetett e’ tárgyban? — Holott ha visgáljuk a’ természetet, azonnal oda jutunk, hogy sör A’ mely fűnek tavasszal elharaptatik a’ hegye, soha többé utól nem éri a’ mellette el nem harapott fű’ növését. 2or Minél több része áll ki a’ földből a’ fűnek, annál erősebb gyökeret támaszt a’ földben. 3or Az elgázolt ’s marhák és juhok’ körmei által öszvevágott és kitiprott fűgyökér csak sintődő, ellenben 4er A’ mely fűnek vezérhegye megmarad, és gyökere buján terjedhet, gazdagon fizet. Ezekből már egyenesen következik, hogy a) A’ mely réten tavasszal a’ téli fagy’ kiengedése után juh vagy marha jár, az elveszti füveinek vezérhegyeit és magosságára alacsonyabb lesz a’ kaszállója annál, hol az érdeklett időtől kaszállás utóimig marha nem jár. b) a’ mely réten tavasz félen megtipratnak ’s töretnek a’ fűgyökerek, ezeknek betegségökbeli magukhoz téréshez, vagy is gyógyulásukhoz idő kell és buján nem fognak hajthatni. c) A’ mely réteken sarjú szokott kaszáttatni, azokon a’ fűgyökerek mindig ágazottabbak és igy üstökösebben hajtanak, ’s az efféléken bizonyosan több anyaszéna terem, mint hol az első kaszállás után legelővé fordittatik a’ rét. d) nem lehet inkább megrontani a’ rétet, mint tavaszszal Szentgyörgyig való legeltetés által. Ezek igy lévén azon kérdés támad hogy valljon nagyobbé a’ haszon abból? ha a’ rét szentgyörgyig tavasszal legelő, mint azon anyaszéna ér, a’ mivel legeltetés nélkül többet ad a’ rét. — Mert tudjuk, hogy a’ tavaszi legelő mily’ nagy takarmánypótlás és pedig oly időszakban midőn ennek legnagyobb árra van.— Sőt ha szinte takarmány volna is, valljon ki