Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1836. július-december (1. évfolyam, 1-53. szám)

1836-11-26 / 43. szám

338 közt drága mezei munkák arra birták eleinket, hogy minél kevesebb költséggel folytassák gaz­­daságaikat, ’s e’ gazdaságos szempontból, hogy minél kevesebb takarmánnyal teleltessék ki barmaikat. Kedvezett e’ szempontnak leginkább a’juh, mely mint tudva van, ott is elél, hol más barmok úgy szólva semmit sem kapnak. Ez okból aztán mintegy elvűl vették gazdáink azon gazdálkodást, mi szerint juhaiknak csak akkor adjanak enni , mikor azok magoknak már a’ hó alól sem vághatnak. Mely által mind a’ köz legelők mind a’ rétek örökös vagy is folytonos használásnak tétettek ki. De ez a’ tágas legelőkön ’s réteken akkor , midőn a’ barmok’ száma még csekélyebb vala , koránt sem vétethetett pusztításnak. Az időben és idővel haladtunk, barmaink’ száma szerfelett megnövekedett, és pedig ha jól megvisgáljuk a’ dolgot, leginkább azoké , melyek valamint legjövedelmezőbbek, úgy leg­inkább is meghasználják földeinket. — Igaz , hogy a’ lovak’ és marhák’ száma sokkal csekélyebbre olvadt mint volt, de ugyan mi vékony irány ezeknek elfogyása, a’ juhok’ tömérdek növekedéséhez képest! — Azonban noha legelőink ’s vécéink napról napra kevésb­bűitek, és fogynak, szán­talan gazdáink most is a’ régi mellett maradnak. Midőn a’ köz legelőkről értekeztem , el­mondani ama nagy hibát, a’ melyet nagy rész­ben csaknem országosnak nyilatkoztathatok , azt t. i. hogy sokan oly balvéleményben lé­vén, mintha legelőinknek szinte úgy nem vol­na szükséges a’ pihentetés, mint a’ kicsigá­­zott szántóföldeknek, ’s mintha a’ gyep, az­által hogy szántás alá nem jő , egyszersmind talán heverne — ezeknek javításáról igen ke­vesen gondolkoztak: én legalább óhajtanám tudni, hol és mi létetett e’ tárgyban? — Ho­lott ha visgáljuk a’ természetet, azonnal oda jutunk, hogy sör A’ mely fűnek tavasszal elharaptatik a’ hegye, soha többé utól nem éri a’ mellet­te el nem harapott fű’ növését. 2or Minél több része áll ki a’ földből a’ fűnek, annál erősebb gyökeret támaszt a’ földben. 3or Az elgázolt ’s marhák és juhok’ kör­mei által öszvevágott és kitiprott fűgyökér csak sintődő, ellenben 4er A’ mely fűnek vezérhegye megma­rad, és gyökere buján terjedhet, gazdagon fizet. Ezekből már egyenesen következik, hogy a) A’ mely réten tavasszal a’ téli fagy’ kiengedése után juh vagy marha jár, az el­veszti füveinek vezérhegyeit és magosságára alacsonyabb lesz a’ kaszállója annál, hol az érdeklett időtől kaszállás utóimig marha nem jár. b) a’ mely réten tavasz félen megtiprat­­nak ’s töretnek a’ fűgyökerek, ezeknek beteg­­­ségökbeli magukhoz téréshez, vagy is gyógyu­lásukhoz idő kell és buján nem fognak hajt­hatni. c) A’ mely réteken sarjú szokott kaszát­­tatni, azokon a’ fűgyökerek mindig ágazottab­­bak és igy üstökösebben hajtanak, ’s az ef­féléken bizonyosan több anyaszéna terem, mint hol az első kaszállás után legelővé fordittatik a’ rét. d) nem lehet inkább megrontani a’ rétet, mint tavaszszal Szentgyörgyig való legeltetés által. Ezek igy lévén azon kérdés támad hogy valljon nagyobb­é a’ haszon abból? ha a’ rét szentgyörgyig tavasszal legelő, mint azon anya­széna ér, a’ mivel legeltetés nélkül többet ad a’ rét. — Mert tudjuk, hogy a’ tavaszi legelő mily’ nagy takarmánypótlás­­ és pedig oly idő­szakban midőn ennek legnagyobb árra van.— Sőt ha szinte takarmány volna is, valljon ki

Next