Kémlő a gazdaság, ipar és kereskedésben, 1836. július-december (1. évfolyam, 1-53. szám)
1836-12-03 / 45. szám
854 kereskedő, kit a’ Continens — tagadja bár — még örömest kalmárnak és szatócskának szeret nevezgetni, ’s kinek fekete öltvényére megvetéssel néz alá a’ hímvarrásos udvari; — nem csak a’ kereskedő, de általjában a’ magasabb és gazdagabb osztályok is új és biztos garantiáját látják benne jövedelmeiknek, és földjeik’ hasznavető kamatolásának. A’ földmivelés’ ipar’ és kereskedés’ csatornáiban— így panaszoskod tak, a’tőkék már nem kamatolnak úgy, mint illik. Három, sőt két penzre szállottak le a’ kamatok. ’S íme nyílik egy új, egy biztos csatorna, a’ vasútak. Micsoda, ha részvényekért ide tódul mindenki, ha kevés nap alatt tömérdek summák készen állanak; ’s a’ tőkészeknek egy része még arról panaszoskodik, hogy nem válthatott annyi részvényt, mennyit kívánt volna. Ők a’ vasútakat segítik elő, igen is; de ők jól tudják, hogy egyszersmind erszényeiket is. ’S most tagadja valaki a’ vasútaknak az élet’ minden ágaira való hatását. Ők egymáshoz közelítik az embereket; olcsósitják és siettetik az árvúk’ szállítási sebességét, ’s új árpákat hoznak a’ vásárra; ők öregbítik a’ consumtiót, ’s igy hasznára vannak, a’ termesztőnek , ők a’ világ,és transito-kereskedésnek új irányokat adnak, ’s gazdagítják az eddig szegénységben sinlődött országokat, mindenüvé osztva a’ nyereséget, ébresztve és lelkesítve mindenütt. E’ tekintetből a’ nemzetek’ érdekei is parancsolják, hogy hasonló intézetekhez minden erőnkből csatlakozzunk. Ne higyük hogy áldásnál egyéb keletkezhessek vetéseinkből. A’ ki veszedelmet jósol e’ találmányból, az vagy nem barátja az emberiség’nagy, örök ideájának, vagy ha jámbor, reárasztott egy gonosz. A’ nagy, tartalomteljes, ’s a’ jótékony változásoknak egy világát magában viselő tünemény, nem az volna, minek lennie kell: fény — és világ tünemény , ’s minden áldásai mellett is még is drágán vásároltatnék meg, ha csak egy könyvt fakasztana a’józannak szemében, vagy ezt, új és hathatósabb segédre mutatván, öröm’ és háládat’ könyvjévé át nem változtatná. B o ch a ra és Afghanistan* Az aranyporral dús Zarafsannak vidéke, középponti Ásiának legszebb *s leggazdagabb oasisa, a’ régi Sogd, egyike a’ föld’ négy paradicsomának, *s már az előkorban az Europa és India közötti kereskedésnek középpontja gyászos jövendőnek ’ elejébe. A’ föld’ két leghatalmasabb népe a’ féltékenység’ és gyűlölet’ pillanatával mérik egymást Boehara és Samarkand’ világpiaczain. Művészeti és mívességi szorgalom, politikai czélzatok, és szép szavak’ útján küzd egymással a’ két vágytárs, míg végre itt leszen a’ pillanat, kardéllel kivívni a’ birtokot. Mert az Oxus-folyami vidék bizonyosan nevezetes, de még koránt sem utolsó csatatérül fog szolgálni, hol angolok és oroszok az európai státusok jövendőjét talán századokra elhatározni fogják. Nagyszerű tünemény mint közelednek egymáshoz, az Industól és az líraitól, a’ hatalmasok’ kémjei (Murachew és Nagri egy részről, Moorcroft és Burnes a’ másikról), ’s az idegen vendégeket mint nézik aggodalommal a’ chivai, taschkendi,bocharai és badachaani fejedelmek, ’s magokat hol elzárják előlök, hol meg’ közösülésbe lépnek velük. Nagy Péter időnek előtte kimondotta, hogy az oroszok min csak kereskedni akarnak az Oxusnál, de bírni is akarják aranydús pasisait. Tudjuk a’ több mint száz esztendővel ezelőtt, Pekovics Sándor herczeg alatt kiküldött orosz csapatnak szomorú sorsát. Ma józanabbúl és hatalmasabbúl látnak ez ügyhez. Az orosz birodalom csaknem Chíva és Samarkand’ kapujáig ér. Az Iudús ellenben a’ sheik tartományokkal, az Afghanok négy részre osztott országa, ’s a’ hindukusi hatalmas hegyszor a’ Delhiből közeledő britteknek széles falként elállják az utat. Csak ezen kör-