Farkas Gyula, Ifj.: A magyar romantika - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF (Budapest, 1930)
II. A nemzeti érzés - 3. A kétféle nemzeti érzés tartalma
154 A MAGYAR ROMANTIKA azt nem Herder inspirálta. Többi protestáns írónknál is kimerül ez a hatás a pesszimizmus nyelvi kifejezésében. Magának az érzületnek mélyebb okaira már rámutattunk. Csokonai írja Kohárynak 1797- ben, tehát alig pár évvel Herder könyvének megjelenése után: „Én tartok tőle, hogy ha ügyefogyott nyelvünket (mely Ázsiából kibujdosván, atya, anya, vér és rokonság nélkül, és mintegy Melchisedeknek rendi szerint lakik itten Európába), annyira vesztébe hagyjuk, nem vetek neki száz esztendőt, hogy ennek a sokféle nemzetnek zavarokjában olyan sorsra fog jutni, mint azelőtt nem sokkal a kunoknak ősi nyelvek.“ A Melchisedekre való utalás a zsidó-magyar rokonság hitének emlékét idézi fel és megteremti a kapcsolatot a korábbi századok peszszimisztikus felfogásával. Hogy ez Csokonainál is mennyire művelődési vonatkozású volt, bizonyítja panasza, hogy költészete nem talál hazájában megértésre. „Ha írok is, aminthogy én a nélkül nem tarthatom fen létemet, írok a boldogabb maradéknak, írok a XX. vagy XXI. századnak, írok annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmi sem.“” Kármán ezt a művelődési pesszimizmust európai távlatba állítja be. Szerinte az író vágya, hogy az egész világot áthassa. A magyar írónak csak a két haza lehet piaca és mely keskeny mező ez a telhetetlen becsület szomjúságának. A magyar író alig tehet nagyobb hírnévre szert, mint az, aki nevét az ablaküvegre karcolja. „Vagy lesz-e Pannóniából 1 2 1 Csokonai V. Mihály O. M. II. 2. 638. 2 U. o. II. 2. 674.