Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig (1888)
ELŐSZÓ. A feladat, melyet a hazai politikai irodalom történetének megírásában magam elé tűztem, sokkal nehezebb volt, semmint hogy jóakaratú elnézésre ne számíthatnék a közönség részéről, ha azt nem sikerült volna úgy megoldanom, mint ahogy szerettem volna. A mellett, hogy az úttöréssel járó természetszerű akadályok s a földolgozandó anyag roppant halmaza felette, megnehezítették munkámat, folytonosan éreznem kellett ama kötelesség súlyát is, melyet annak, aki történelmi tárgy földolgozására vállalkozik, híven be kell töltenie, ha maradandót és hasznavehetőt akar alkotni, a tárgyilagos kritika kötelességét. S valóban bármennyire beleéltem is magamat egy-egy korszak politikai küzdelmeibe, bármennyire együttéreztem is ama küzdelmek egyik vagy másik tényezőjével, merem állítani, hogy a rokonszenv által és oly kevéssé engedtem megvesztegetni ítéletemet, amint viszont nem tett elfogulttá egy vagy más esetben az ellenszenv sem. A politikai iratok megbírálásában a legnemesebb értelemben vett liberalizmus elvei voltak irányadóim, de azért az ellenkező irány képviselőit érdemükhöz képest méltányolni igyekeztem, nem tartózkodtam egyszersmind kifejezni visszatetszésemet minden egyes esetben azok iránt, kik szabadelvű álláspontjuk túlhajtásával, nem vették számba saját koruk viszonyait s nem törődtek meg a leg