Régi magyar codexek: Érdy codex 1. - Nyelvemléktár 4. (Budapest, 1876)

Előszó

ELŐSZÓ. VN­ előszót (Prohemium libri) annyira föltűnőnek, annyira Pelbárt De tempore munkájához írt Prológusára emlékeztetőnek találta, hogy más darabok vizsgálatából is jó eredményt várhatott. Szóbeli közlése szerint, az egész codexben, a­hol csak nézte, mindenütt Pelbárt nyomaira akadt. Az átdolgozó azonban, úgy látta, egész szabadon bánt eredetijével. Szorosan Pelbártnak egyik munkáját sem követte, hanem valamennyijéből szedege­tett, még pedig úgy, hogy nem mindig csak lefordította, hanem hol összevonta, hol kibővítette. Pelbárt, „Et predicatores habeant de anno in annum alium et alium Termonem predicare“, egy alkalomra közönségesen négy szent beszédet nyújt, az Érdy Codex ellenben rendesen csak egyet, de ez az egy néha amannak mind a négyéből készült. Annyit tehát bátran állíthatni, hogy codexünk legtöbb darabja egy forrásra vall. Csak az a kérdés, hogy írója magából Pelbártból merítette-e vagy magyar átdolgozásból szedte? Én az utóbbit hiszem. Az alexandriai zent Katherina Azzonnak kegyes Innepeeről szóló beszéd csak úgy Pelbártból való, mint ugyan e szentnek legendája. Ha az Érdy Codex írója dolgozta volna át, nem csúszhattak volna bele a következő hibák: „ew vyzon ellenek tamadwan az gonoz kewelfeeget meg gyozee zent Alazatuffaghnak myatta... ez (l­es) ezenképpen példa leen myndden Idweffeegre vágyódó rendbely embereknek ke­­wetfeegeere“ (659 — 660. 1.), „mykoron zembe allatta volna Maximius chazaar az ewthwen beldi doctorokat zyz zent Catherina azzonnyal es (r= ez) nemes zent zyz nagy alazatus byzodalommal ayanlaa magaat Cristus Iefusnak“ (661. 1.), „kyrol az zent ewangelistaat (= ewangelistaak) nylwan valo byzonsagot teeznek“ (659. 1.), „Annewal hasonlatosbat (=r hasonlatosbak) zeebbek eekesbek feenesbek es dyehebbek“ (661. 1.), „az o­lyanok meeg az erek dychofeegben nylwabban es erweudetesben lattyaak wr iftennek zent zyneek“ (== zyneet, 664. 1.). Az utolsó három példa legvilágosabban mutatja, hogy e beszéd magyar kidolgozásban volt előtte, s hogy ebben a­­ a szók végén (másutt sohasem hibázza el) c-vel volt jelölve, írónk azonban csak c-t használt, azért a c-t mindig k-ra vál­toztatta. Csakhogy a c régi iratokban, főleg mint utolsó betű annyira hasonlít a t-hez, hogy könnyen összetéveszthetni vele.

Next