Fröhlich Izidor: Az electro-dynamometer általános elmélete (1888)
Bevezetés - 1. Az electrodynamikus és az electromagnetikus inductió törvényei, mint a tapasztalat szigorú kifejezése
1. Az inductió törvénye ; ez kifejezi az egyes, zártnak tekintett vezetőkben az indukált electromotorius erőt, mely részben a többi vezetőkben keringő áramok intensitásának változásából, részben az áramokat vivő vezetők mozgásából és alakváltozásából és a mágnesek helyzete és mágnesezése változásából származik. 2. A potentiál-törvény ; ez kifejezi a tekintetbe vett rendszer ponderikus eleven erejének növekedését mint a külső ponderomotorius erők munkája, meg az összes fellépő electrodynamikus-ponderomotorius és magnetikus-ponderomotorius erők, végre a magnetikus coercitív erők munkájának összegét. 3. Az energia törvénye; ez kifejezi, hogy a vezetőkben működő, galvani- vagy thermo-batteriából származó hydro- vagy thermo-elektromotorius erők munkája meg a külső erők munkája fordíttatik: a) a vezetőkben való melegkifejtésre; b) a rendszer electrokinetikus energiájának növelésére (e mellett a mágneseket stationárius elemi áramok által helyettesítve tekintetjük) ; c) a rendszer ponderikus eleven erejének növelésére ; d) a mágnesezés változásánál, a coercitív erők ellenállásának legyőzésére. 4. A coercitív erők törvénye, vagy még a mágnesező erők törvénye; ez kifejezi, hogy a mágnesező erők munkája egyenlő a mágnesek önmagukra való potentiálja növekedésével (avagy, a mágneseket helyettező stationárius elemi áramok elektrokinetikus erélye növekedésével) meg a coercitiv erők ellenében végezett munkával. Jegyzet: A coercitiv erők positiv munkát végeznek, midőn a mágnesezés csökken és megfordítva. Abban az esetben, midőn folyamelágazás van jelen, minden elágazó pontra nézve áll. 5. A folytonosság törvénye, melynek lényegét elnevezése fejezi ki, nevezetesen, hogy az elágazópont elé fordított áramok intensitásának összege egyenlő az ezen ponttól elfordult áramok intensitásával. Az 1., 2., 3., 4. és esetleg 5. alatt említett törvények egymástól nem függetlenek, hanem az energia törvénye mindig kifejezhető a többi három vagy négy egyenlet alapján. (Y. ö. a 3., 4., 5. §§-okat). 22. §. A következőkben megvizsgált három csoportja az inductió-jelenségeknek. Habár az elektrodynamikus és az elektromagnetikus inductió törvényei általánosságban érvényesek, mindazonáltal kifejezéseik külső alakja és száma külömböző jelenség-csoportokra nézve külömböző, ezért is egyenleteik tárgyalása egymástól eltérő megfontolásokat és számításokat követel. A következőkben tárgyalt inductió-jelenségek majdnem mindig a következő typikus csoportokra vezethetők vissza: I. Az első (I) jelenség-csoporthoz azok tartoznak, melyeknél két teljesen elválasztott, zárt, el nem ágazott vezető (áram) és ezen kívül tetszőleges mágnesek vannak jelen. E mellett a két vezető egészben vagy részeikben mozoghatóknak tekintetnek. II. A második (II) csoportba azon jelenségek tartoznak, melyeknél egy zárt, el nem ágazott vezető (áram) és ezen kívül tetszőleges mágnesek vannak jelen. A vezető maga és egyes részei mozoghatóknak tekintetnek. HI. A harmadik (III) csoportot azok a jelenségek alkotják, melyeknél egy zárt, de egyszerűen elágazott vezető (áram) és ezen kívül tetszőleges mágnesek vannak jelen. Itt is felvétetik, hogy a vezető maga és egyes részei mozoghatók. Az első csoportból folyamelágazás útján még származtatható többi combinatiók mindig analóg módon tárgyalhatók, mint a fentnevezett három typikus csoport.