Cserey Adolf: Rovargyűjtő vagyis a rovarok megismerése és begyűjtésére szolgáló útmutató - Tudományos zsebkönyvtár 76. (1901)

Bevezető

Bevezető. Ha kint a szabad természetben sétálva, lehajo­lunk, avagy a zöld pázsiton pihenve, szemléljük a nyüzsgő állatocskákat, lehetetlen, hogy ne ébredne azon vágy keblünkben, hogy ezekkel közelebbről megismerkedjünk. Minden apró állatka, a­mely itt a fűben mozog, a fa kérge alatt vagy a kövek alatt él, a fát, a gyökeret és a leveleket rágja avagy a virágban keresgél, többé-kevésbbé gyűrűkből van összetéve. Ezen állatokat Cuvier, az állatvilág nagy mestere, gyűrűs állatoknak (annulata) nevezte el. Azonban utána a természetbúvárok ezen állatokat két nagy csoportba különítették el: a teljesen kifejlődött álla­potukat tekintetbe véve a gyűrűs állatok közt van­nak olyanok, melyek teste ízelt, azaz több részből álló lábakkal rendelkeznek, ezeket ízelt lábúaknak (arthropoda) mondták, ellenben azokat, melyek lábai nem ízeltek avagy teljesen hiányzanak, férgeknek (vermes) nevezték el. Az ízeltlábú állatok közül sokan, a­midőn a tojásból, petéből kibújnak, nem hasonlítanak az anyaállathoz, sokszor valóságos férgeknek látszanak, minden láb nélkül. Ezek csak átmeneti alakok. Ki ne tudná, hogy a méhpetéből nyűv lesz, ebből árcza és csak ebből fejlődik az igazi méh. A selyem­lepke petéjéből lesz a hernyó, belőle a gubóban el­helyezett báb és csak utoljára fejlődik ebből a selyemlepke. A kezdőnek nehéz is egyelőre eldön­teni, ha ilyen fejlődési átmenettel találkozott, váljon féreggel vagy ízeltlábúval van-e dolga. A tapasz­talat, a gyakorlat ebben is a legjobb mesterek.

Next