Koszorú, 1865. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1865-06-11 / 24. szám
Megjelenik hetenkint vasárnap. Szerkesztő szállása hová a dolgozatok, előfizetési pénzek, reklamatiók is küldhetők : Üllői út 7 sz. HETILAP A SZÉPIRODALOM S ÁTALÁNOS MIVELTSÉG Előfizetés: egész évre 12 frt, félévre 6 frt. Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emsch Gusztáv kiadó hivatala Barátok tere 7. sz. HARMADIK ÉVFOLYAM. JUNIUS. 11. 1865. ELSŐ FÉLÉV. 24. SZÁM. KÖSZÖRŰ. KÖRÉBŐL. A TERMÉSZET MŰVÉSZETE/") Múlt télen elmenék látni egy barátomat. Minthogy, amint tetszik sejteni, beszélyformát kezdek, illő, hogy a helyiség leírásával világosítsam mondandómat. Hisz ez az uj divat a regényírásban. Könnyebb is ám tájkép leírásával lapokat tölteni, mint személyeit úgy beszéltetni és cselekedtetni, hogy minden lépten-nyomon jellemük s indulataik tükrözzenek. Fieldingben igaz hogy nincsenek tájak leírásai, de hiszen Fielding és consortes szintúgy „ueberwundener Standpunkt“ mint a Mózes és a próféták. Jaj, de az én barátom, aki ajtaján kikisért, még mind ott áll a hidegben hajadon fővel. Bocsássuk be s kezdjünk a leíráshoz. Nos, képzeljen magának a k. olvasó egy emeletes kis házat, sötétecske kapuközzel. Kolozsvárt minden háznak, még ha két szobából s konyhából áll is, kapuközinek és kapujának kell lenni, bár olykor évekig sem hajtat be szekér az udvarra. Az emeletre vezető lépcsőzetet a kapuköztől egy 3 láb vastagságú fal választja el, s a falon félkör alakú, csaknem négy láb magasságú nyílás van hagyva. Ennek hihetőleg a garádics világítására kellett szolgálni, tisztjét azonban nagyon tökélytelenül teljesítné, ha felülről is nem jőne segítsége. Meg kell jegyeznem még egyfelől azt, hogy a nyílás egészen szabadon van, minden párkányzat, ráma, táblák *) vagy üvegzés nélkül; másrészről, hogy a lépcsőn felmenő hátat fordít a nyílásnak, mely a lejövővel szembe tátong. Én pedig, mint imént is említem, lefelé jövök s szememet a puszta ablakra vetvén, mit látok ? Azt hogy nem puszta, hanem oly vakító fehérség függönynyel van elfedve, amilyet nem hogy kolozsvári, de párisi vagy londoni mosónő sem bir előállítani. A függöny a nyílás félkör alakú boltozatáról fügött le, s legnagyobbára tömött rojtból állott, oly mesterséges fonadékából, hogy akármelyik s akárhová való gombkötőnek becsületére vált volna. „Mégis csak borzasztó fényűzés“, gondolom magamban, „ezt a díszes, ezt a kétségen kívül igen drága függönyt, ilyen helyre, garádics aljára pazarolni.“ Gyanításomat nem fogják önök túlzottnak lenni, ha megmondom, hogy említett barátomnál csak 15 — 20 ezer forint évi jövedelem hiányzik, különben házi elegantiában utólérhetlen példát mutatna Kolozsvárnak. S még igy is! No de amíg imigy „nagyon gondolkodom“, közelebb érek a függönyhöz, jobban szemügyre veszem, s hát lesz a nem gyapot, nem selyem, nem szőr, se nem szövedék, se nem fonadék, hanem zúzmara: valódi hópelyhekből összeverődött, bonyolult zúzmara ! De ne véljék önök, hogy ezzel elmúlt az ámulásom. A zúzmara tömeg most is épen oly tökélyes fonadékokat, rojtokat, szóval épen oly díszes egész függönyt képezett, mint ha szilárd kelmékből alkotta volna a legmesteribb emberi kéz Csak *) E czikk erre megjelent ugyan már egy kevesek által olvasott s első számával megszűnt folyóiratban , mindazáltal érdekesnek találtuk egészen közleni. Szerk. 47