Kritika 27. (1998)
1998 / 4. szám - Petőfi Sándor: Pest, május 27. 1848.
Nem szükség a világtörténelmet átmagolnunk, hogy megtanuljuk, mi a népszerűség? csapjuk föl akárhol e nagy könyvet, s egy lapjából is megtanulhatjuk. A népszerűség a tajpeji szikla, melynek tetejére nem azért viszik föl az embert, hogy ott a magasban uralkodjék, hanem hogy lehajítsák. A népnek mulatság kell. Tudtam én ezt, mielőtt ama szikla tetejére ért velem az ujjongató sokaság, nem részegített meg a rám dobált koszorúk illata, ébren és teljes lélekjelenléttel vártam a letaszítás pillanatát, s ennek köszönhetem, hogy nem a fejemre, hanem talpra estem. Talpra estem és semmi bajom sincs. Itt állok most alant a mélységben, alant és koszorútlanul, de állok! Egyet sajnálok, megvallom. Ha már kedvetek jött engemet lelökni, miért nem löktetek oroszlánok barlangjába? hadd szaggattak volna szét e vad, nemes állatok!... miért löktetek ide, hol a csúszó-mászó férgek hemzsegnek? melyeknek csípése nem halálos, de több mint halálos, undorító. Istenemre, ha már bűnös vagyok, inkább érdemeltem a vérpadot, mint azt, hogy haszontalan rongyos lelkű fickók hizlalják rajtam piszkos nyelveket, miket eddig csak arra használtak, hogy uralkodott önkény kegyelmes sarutalpát nyalogassák, mint farkcsóváló alázatos ebek. De bűnös vagyok-e vagy sem? mit vétettem? Egy verset írtam, melynek tartalma az, hogy nincsen többé szeretett király, és egy népgyűlésen kimondtam, hogy a minisztériumban nincs bizalmam. Akkortájban úgy viselte magát a minisztérium, hogy igazán nem bízhatott benne az, aki féltette a hazát, ezt pedig csak az félti, aki szereti. Kül- és belháború fenyegetett, és hadseregünk nem volt, s fölállítására nem tett lépést a minisztérium. Jellasics feltűzte Horvátországban a legnyilvánosabb pártütés zászlaját, s a minisztérium úgy bánt vele, mint dacos gyermekével a majomszeretetű anya, az ember nem tudta, cirogatja-e vagy pofozza? s ezekhez járult a budai vérengzés... itt a haza szivében, a minisztériumnak csaknem szeme láttára aprította egy idegen zsoldos a magyart! Ha ilyen kétségbeejtő körülmények között kikiáltom bármily válogatatlan szavakkal, hogy nem bízom a minisztériumban, ezt vétkemül csak az tulajdoníthatja, aki nem tudja, mi a hazaszeretet. Hallgatni mindig könnyebb, mint beszélni, s aki figyelmezteti a hazát, hogy itt és itt veszély fenyegeti, az ellensége nem lehet, de igenis ellensége az, aki látja a veszélyt és hallgat. Azzal, hogy kimondtam, miszerint nem bízom a minisztériumban, nem akartam én őket elkergettetni, hanem ösztönöztetni általuk arra: viseljék magukat úgy, hogy általános bizalomban, szeretetben részesüljenek. A kocsis nem azért csattant ostorával, hogy lovai kidőljenek a rúd mellől, hanem hogy sebessebben haladjanak. A hasonlítás nem igen költői, de talán nem is igen rossz. Ha én a minisztériumnak volnék, jobban bíznám azokban, kit őt koronként gáncsolják, mint akik örökké határtalan bizalmat szavaznak iránta, mert legrosszabb esetben is gáncsolói legalább nyílt, őszinte ellenségek, míg amazok talán álbarátok, ki tudja? előttem legalább igen gyanús, hogy az egész bukott pecsovicspárt térdet-fejet hajt a minisztérium előtt. Jó emberből lehet egyszerre rossz ember, de a rosszból egyszerre jó sohasem lesz. De én nem hiszem, hogy a minisztériumnak ellensége csak egy is azok közül, kik őt eddig megrovogatták, sőt tudom, hogy nem ellenségei, hanem a legőszintébb barátai, és azért nagyon igazságtalanok, kik minket gyanúsítanak, piszkolnak. Azonban, ha tetszik, gyanúsítsanak, piszkoljanak tovább is... mi azon vagyunk, hogy a méltatlanságok eltűrése a legkisebb áldozatunk legyen, melyet a haza oltárára teszünk. Egyébiránt bármily nagy emberek minisztereink, s én teljes elismeréssel vagyok lángelméik iránt, nem hagyhatom helybe, amit nagyon is túlbuzgó barátaik hirdetnek, hogy egyedül csak ők menthetik meg a hazát. Kimondhatatlan szomorú dolog volna, ha nyolc emberen állna egy nemzet élete vagy halála. S ha mindjárt így volna is, ezt nem van szabad kimondani, mert ha e hit elterjed és meggyökerezik, éktelen kárára lehet a nemzetnek. De nincs így. Az én hitem más, én azt vallom, amit vallott a nagy francia forradalom: „vannak a státusban hasznos emberek, de szükségesek nincsenek”. Minden időszak megtermi a maga embereit, s annál többet, minél több kell neki. E hitvallás elveszi egy részét az emberek nimbuszának, de csak azért, hogy méltóbb helyre tegye, a gondviselés fejére. Életképek, 1848. június 11. PETŐFI SÁNDOR Pest, május 27. 1848. - részlet - 47 KRITIKA KRITIKA Konrád György: De jó, hogy vagy, kedves Iván! ........................... 2 Böröcz József: Térkép e táj................. 2 Most kevésbé működnek kényszerítő erők. Beszélgetés Magyar Bálinttal. (Az interjút készítette: Balogh Ernő-Kovács Dezső) ...10 Nővé Béla: Alapítvány születik ..............14 Bérczes László: Levél odaátra ..............19 Mátyás Győző: Eszméletlenül választunk?...............................20 Almási Miklós: Egy hónap a tőzsdéken . 22 Debreczeni József: A nemzeti liberálisok kizárása.....................................24 Gombár Csaba: Levélféle Hankiss Elemér születésnapjára 27 Reményi József Tamás-Tarján Tamás: Márciusi sajtószakacság .... 30 Spiró György: Liliomfi, avagy fogadó a Nagy Kátyúhoz . 32 Petőfi Sándor: Pest, május 27. 1848. . . 47 A címlapon: Váró Márton alkotása TÁRSADALOMELMÉLETI ÉS KULTURÁLIS LAP Megjelenik havonta Főszerkesztő: BALOGH ERNŐ Főszerkesztő-helyettes: VÖRÖS T. KÁROLY Rovatvezetők: BOROS GÉZA, JÓZSA ÁGNES, KOVÁCS DEZSŐ, MÁTYÁS GYŐZŐ Szerkesztőségi titkár: NÓTI ÉVA Kiadja a KRITIKA ALAPÍTVÁNY MEGBÍZÁSÁBÓL NÉPSZABADSÁG RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Felelős kiadó: LENGYEL L. LÁSZLÓ ügyvezető igazgató Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124. Telefon: 250-1680/128, 129-, 130-as mellék Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő hivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: negyedévre: 294 Ft, fél évre: 588 Ft, egy évre: 1176 Ft. ISSN 0324-7775 Szedte a Népszabadság Fényszedő Kft. Számítógépes tervezés: KAMONDI SÁNDOR Nyomta: Szikra Lapnyomda Rt. (98-0284)