Magyar Pedagógia 5. (1896)
BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák II.
BEKSITS IGNÁCZ. 126 taglejtéssel fejtegette a felolvasott szöveget. Lehetett látni minden mozdulatából, hogy nemcsak érti, hanem át is érzi azt, amit magyaráz. Miután minden oldalról megvilágította a felolvasott részt, iparkodott meggyőződni, hogy megértették-e azt tanítványai. Miért is hol az egyik, hol a másik tanulóval újra meg újra megbeszélte a már megmagyarázott szöveget, arcza pedig kigyuladt az örömtől, ha látta, hogy a tanítványok megértették és felfogták magyarázatát. — A tanítványok is élvezettel és figyelemmel hallgatták kedves tanítójukat, kinek barátságos kérdéseire bizalommal, bátran, sőt örömmel feleltek. Valósággal megbámultam ezt a derék tanítót, ki az ő kis csoportjával úgy tűnt ki a többiek között, mint a világító-torony barátságos fénye, ahogyan szétárad a nyugtalan tenger tajtékos hullámai fölött. A többi csoportokat azonban össze sem lehet hasonlítani ezen értelmes kis csoporttal , hiszen a többieknek az olyan tanítója már dicséretet érdemel, aki úgy, ahogy megmagyarázza a szöveget és arra törekszik, hogy a betűkön kívül mást is tanuljanak hallgatói. A legtöbb tanító azonban nem sokat törődik tanítványaival. Ezek a jó urak nem igen magyarázgatnak, hanem megelégszenek azzal, ha a tanulók maguk olvasgatják a szöveget. A kikérdezéssel sem igen fárasztják magukat, hogy legalább ekkor beszélnék meg a tartalmat. A kikérdezés inkább arra irányul, hogy tudják-e a tanulók a leczkét, mint arra, hogy egyszersmind kellőleg felfogták-e ? Ahol a tanító nem sokat törődik a tanítványokkal, ott a tanulók sem igen törődnek a leczkével és annak megértésével. Itt azután nem valami nagy ritkaság, ha a kis kör egyik-másik tagja álomra hunyja le szemeit, vagy valamelyik a csoport mellett végig nyújtódzik a padlón és jóízűen alszik. Az is megesik, hogy egy-egy csoport tanítástól együtt foltozgatja ruháját, esetleg a tanár meg a tanítványok is fehérneműt változtatnak. A kisebbek pléhtábláján és a nagyobbak kezében levő kéziratokon, továbbá tintán és tollon kívül egyéb tanszer nincs az egész intézetben. Bútorokra meg nincs szükség, hiszen a tanítók is, meg a tanítványok is a földön ülnek. Csak a folyosókból nyíló deszka falú szobákban vannak ócska faszekrények, amelyekbe a kéziratokat meg a ruhákat rakják a tanulók. Ezek a szekrények talán egyidősek az egyetem épületével, legalább lógó ajtaik, szétment oldalaik, a portól és a pókhálótól kérges tetőik erre vallanak. És ezek az ólakhoz hasonló szobák a tanulók éjjeli tartózkodásául is szolgálnak, hol a tanárok és a tanulók ruhástól alusznak a földön. Ágyakra és mosdóeszközökre tehát nincs szükségök. Feküdni lehet a földön is, mosakodni meg elég alkalmasak a vízvezetékek. Sőt ha megemlítem, hogy ezekben a piszkos fülkékben láttam itt is, ott is egy-egy nyomorult beteget henteregni a földön, hogy ezek a