Magyar Pedagógia 5. (1896)
BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák III.
199 AZ EGYIPTOMI ISKOLÁK, mivel azt akarják jelezni, hogy amit már el tudnak olvasni, azt le is tudják írni. Házi feladatot is kapnak a tanulók a ferenczrendieknél. A tanító néhány szót felír a táblára, persze csakis az ismert betűkből összeállítottakat. Ezeket a tanulók palatábláikra föl-, illetve lejegyzik és otthon tintával és tollal irkáikon letisztázzák, hogy másnap a tanítónak bemutathassák. Ezt így folytatják mindadddig, míg írni és olvasni meg nem tanulnak. A nyelvtanítás nem ütközik nagyobb akadályba a szerzetesek iskoláiban, ahová túlnyomólag olyan gyermekek járnak, kik otthon is több nyelven szoktak beszélni. Kairóban és környékén ugyanis minden valamire való ember 3—4 nyelvet beszél. Itt a bölcsek lakói is csak úgy alusznak jóízűen, ha a monoton arab dal a kellemes csengésű franczia és olasz dallal váltakozik. Az iskola tehát csak folytatja azt, amit a család már a bölcsőnél megkezdett. A franczia és olasz nyelv köteles tantárgy a szerzetesek iskoláiban, melynek elsajátítására kiváló gondot fordítanak. Egyik órában franczia, a másikban olasz tankönyvekből olvasnak meséket, majd kisebb érdekes elbeszéléseket. Az olvasottaknak rövid tartalmát elmondatja velük a tanító azon a nyelven, amely nyelven olvastak, majd ugyanazon olvasmányt elmondatja velük a rabul is. Ezt az eljárást igen helyesnek találtam, mert így a kisfiúknak nem csak a tartalommal, hanem az átfordítással is kell vesződniük , vagyis egyszerre két munkát kell végezniük. Kisebbb olvasmányokat könyv nélkül is megtanulnak a kis apróságok. Nyelvtani szabályok még dióhéjban sem igen fordulnak elő, mondattanról meg szó sincs. Gazdaságtan, politikai földrajz stb., amelyek a mi elemi iskoláink tantárgyait tarkítják, teljesen ismeretlenek. A földrajzból elég, ha a világrészeket tudják, a történelemből is elég nekik, ha tudják, hogy kik laktak valaha Egyiptomban, de hogy azok mit csináltak, azt már fölöslegesnek tartják megtanulni. Az éneket nagy előszeretettel művelik, amit közönségesen világi tanítók tanítanak. Oly kellemesen hat az emberre, mikor túl a tengereken, a kis rézbőrű apróságok rákezdenek egy-egy európai dalra. Hogy ne mondjak többet, hallottam a «Travara brndie-t» is, amit különben az arab katonazenekar is nagy hévvel játszik a sétatereken. A zenetanulás nehezen kötelező mindenkire, mert csak egyeseket láttam tanulni. Többnyire csak a zongorát és a fúvóhangszereket használják. Én legalább hegedűt és czimbalmot nem láttam ezekben az iskolákban. Az iskolák berendezésével, habár e tekintetben gyökeres javításra van szükség, mégis az arabokéval szemben, meg voltam elégedve.