Magyar Pedagógia 5. (1896)
KARDOS ALBERT: A jenai szüneti tanfolyamok
A JENAI SZÜNETI TANFOLYAMOK. 273 . A központi tisztviselő a bejelentett változásokat a czédula-katalógusban s a lajstromokban kiigazítja, azaz : előkeresi a megfelelő czédulát, arra ráírja az új adatokat és — ha szükséges áthelyezi a másik csoportba, illetőleg másik városrész katalógusába. 5. A tanulókra vonatkozó (összeíró) űrlapok a következő rovatokat tartalmazzák : a) A tanköteles neve. — b) Hány éves ? - c) Hol lakik ? — d) Melyik iskolába és osztályba járt ?— e) Hova jár most ? — f) Ha nem jár iskolába, mi az oka ? — g) A szülők v. gyám v. szállásadó neve, kinél a gyermek van. — h) A háztulajdonos aláírása. Az űrlap hátulsó oldalán utasításul idéztessék a törvénynek azon §-a, mely az iskolakötelezettségről szól, továbbá a háztulajdonosokat illető szigorú meghagyás, bírság stb. 0. A leányok és fiúk számára más színű űrlap adassék ki, már a statisztikai anyag könnyebb kezelése végett is. 7. A pontosabb végrehajtás czéljából pedig a rendőrség is felszólítandó, hogy a rendes iskolai oktatás idején az utcán játszó vagy álldogáló gyermekeket vonják kérdőre, esetleg bizonyíttassák be, hova járnak iskolába, miért mulasztanak stb. Ha kétes az eset, tegyenek kérdést az illető iskola igazgatóságánál vagy a központban, hogy esetleg igazolatlan mulasztás vagy iskolába nem járás miatt följelenthessék a kér elöljáróságnak bírságolás végett. Ily eljárás mellett a tankötelesek és iskolába járók összeírása pontosabb és megbízhatóbb lesz, az iskolaszékek teljesíthetik e körüli feladatukat, s az ország fővárosához méltó és mégis csekély áldozatot követelő ezen intézkedés a nemzet közműveltségét fogja emelni, amire törekedni mindnyájunknak szent kötelességünk. Dr. Gyulay Béla: A JENAI SZÜNETI TANFOLYAMOK. I. A szüneti tanfolyamoknak, a tanárok és tanítók ez ismétlő iskolájának szükséges voltáról mindinkább meggyőződik a közvélemény, mert átlátja, hogy a tanfolyamok számos és nem jelentéktelen czélokat szolgálnak. Bizonyos ugyanis, hogy a tanárnak és tanítónak szellemi tőkéje, bármennyit hozott is a képzésére szolgáló intézetből, az idő folyamán csak megfogyatkozik, ismereteinek egy része elhalványul, más része elavul, úgy, hogy igen ritka és szerencsés körülmények között kerülheti ki, hogy rá ne szoruljon ismereteit részben föleleveníteni, részben kicserélni. Viszont amily könnyen elmaradhat az egyes tanügyi ember, épen oly bizonyosan fejlődik a tudomány, ha nem teljes