Magyar Pedagógia 5. (1896)
BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák I.
60 BEKSITS IGNÁCZ. községek, a hol az idegenek, főleg a betegek szoktak télen tartózkodni, a kiktől jelentékeny hasznot húznak a benlakók, mert mindenüket értékesíthetik. — Ezek az üdülőhelyek pedig többnyire Kairó környékén feküsznek. — A lakosság többi tartózkodási helye nem igen megy faluszámba. A sárból készült kunyhók lakói majdnem nomád életet élnek. Ha itt megunták magukat, fölszedik sátorfájukat és holnap után már új falujukban laknak. Az ilyen, szabad ég alá szokott nép nem sokat törődik gyermekei oktatásával. Ott, ahol eső és hideg soha sincs, ott a gyermekek elhentereghetnek, vagy eljátszhatnak addig, míg estére kelve a szülők visszatérnek sárkunyhóikba. Az állandó jó idő tehát nem kényszeríti a szülőket arra, hogy gyermekeik miatt aggályoskodjanak ! Gyermekeik taníttatása sem háborítja azokat, kik maguk sem tanultak. A szülők tehát az iskola szükségét nem nagyon érzik, hogy az ő távollétökben a tanító ott gyakorolja helyettök a felügyeletet, és hogy az írás és olvasásra is megtanítsa az írni és olvasni nem tudó emberek gyermekeit. Az üdülőhelyek többnyire a sivatagon feküsznek. Helouan is az Arab-sivatagra épült. Sem itt, sem a Nílusparton nincsenek kocsiutak, így csak szamárháton mehettem el több apró-cseprő faluba, de iskolát egyikben sem találtam. Az üdülőhelyek községeiben azonban mindenhol akadtam iskolákra. Mintha a czivilizáczió magvát hintenék el ott az európai betegek ! " Ezeknek a kis községeknek már vannak lakható házaik, vannak utczáik, vannak kertjeik, a lakosság meg nem menekül sőt közeledik az idegen felé, kiknek nyelvéből is iparkodik pár szót elsajátítani, hogy hízelegjen a más világrész embereinek, mert így biztosan számíthat baksisra is. Magától értetődik, hogy itt az iskola nem hiányozhatik, ahová a szomszédos falucskák is szívesen beküldik gyermekeiket. Amit a halouani iskolában tapasztaltam, majdnem ugyanazt láttam kevesbbé durva tanítóktól a kairóiakban is. Csak hogy minél inkább távolodunk a fővárostól, annál inkább fogynak az iskolák és egyre durvábbak a tanítók. A főváros és a vidék iskoláinak tananyagában és módszerében azonban semmi feltűnőbb különbség nem létezik. Materia, Kuba vagy Helouan iskoláiban csak úgy kikap a rosszul másoló fiúcska, mint Kairónak bármelyik félreeső iskolájában. Egyet azonban a fővárosban mégis tapasztaltam a vidéki iskolákkal szemben. Megesik ugyanis, hogy az iskolából hazatérő fiúcskák a «Khedive hymnus»-t éneklik, és hogy Kairóban kezdenek már játszani a tanulók.