Magyar Pedagógia 71. (1971)

1971 / 1-2. szám - KÖTE SÁNDOR: A művelődéspolitikus Eötvös

térségi­ idején kidolgozta az Entwurf alapján kialakult, sok vonatkozásban merevvé vált középiskola sokoldalú reformját. Ismeretes az­ is, hogy az egyetemi képzés reformja is nagy gondot jelentett számára. Az iskolatípusok reformjánál mindig az­ iskolarendszer egészét látta maga előtt, s az iskolarendszer egész épületét kívánja felépíteni. A közoktatás polgári rendszerének megteremtése szempontjából alapvető kérdés, hogy kié legyen az iskola, hogy az államnak mi legyen a szerepe és joga a nevelésben. Válaszát EÖTVÖS elméletileg és gyakorlatilag is indokolja. Írásaiból, beszédeiből, különösen pedig 1868-as népiskolai törvényjavaslatából kitűnik, hogy a közös iskola gondolatával változatlanul rokonszenvez, de már nem szögezte le olyan egyértelmű világossággal, mint 1818-ban, hogy a közös iskola híve. Azt vallotta, hogy az államot kötelességei alapján három jog illeti meg. Joga van kimondani a tankötelezettséget, joga van adó útján előteremteni a költ­ségeket és joga van a művelődés egészére felügyelni, a művelődésügyet ellen­őrizni. A nevelés kötelessége állami feladat, mert azok, akiknek ez természetes joguk — a szülők — nem tudják megoldani. De nem tudják egyedül megoldani azok sem, akik ezt eddig magukra vállalták — az egyházak. Az egyházaknak a népoktatás területén szerzett múltbeli érdemeit megálla­pítva kijelenti, hogy az egyház „egymaga a népoktatás feladatainak eleget nem tehet”, hogy a népoktatás általánossá tételében nem nélkülözhető az állam tevé­kenysége. Véleménye szerint amint az egyházaknak kötelessége arról gondos­kodni, hogy a gyermekek jó keresztények legyenek, éppúgy kötelessége az állam­nak, hogy azokat jó állampolgárrá nevelje. Ebből következik szerinte, „hogy hol a szülők vagy az egyház a gyermekek oktatásáról nem gondoskodna, az állam vállalja magára ezen kötelességet”. Az államot — mint mondja — „sem ezen jogától, sem ezen kötelességétől felmenteni nem lehet”. Így foglalja össze állás­pontját: „Az állam fenntartja magának azon jogot, hogy az állam polgárait gyermekeik oktatására kötelezze; ennek következtében az­ állam elismeri azon kötelességét, hogy intézetekről gondoskodjék, melyek által az állam polgárainak ezen kötelesség teljesítése lehetővé tetessék; ellenben valamint az állam nem vállalja magára azon kötelességet, hogy a népnevelésről kizárólag s egyedül ő maga gondoskodjék, úgy azon jogot sem követeli, hogy a népnevelés terén, minden másokat kizárva, monopóliumot gyakoroljon, mi az én meggyőződésem szerint egy alkotmányos államnak elveivel össze nem fér. EÖTVÖS következetesen vallotta, hogy a népnevelés területén egymagában sem az állam, sem az egyház nem felelhet meg feladatának, ezért mint később saját maga megállapította, a népiskolai törvény olyan elveken nyugszik, amelyek alapján „a két rendszer hiányai egyaránt kiküszöbölhetők”. Ezeknek az elveknek alapján EÖTVÖS, illetve a népiskolai törvény elismeri a meglevő felekezeti iskolákat, sőt az­ egyházaknak teljes szabadságot biztosít újabb népiskolák állítására. Községi iskolák állítását csak ott rendeli el, ahol a felekezetek népoktatási feladatuknak nem tesznek eleget, illetve nincsenek a törvény előírásának meg­felelő iskolák. EÖTVÖSnek az egyházakkal szembeni való engedékeny magatartását nem vallásos meggyőződése magyarázza, hanem sokkal inkább az, hogy a kiegye­zés megerősítéséhez polititikai segítséget várt tőlük. Ezenkívül azt is el akarta érni, hogy az­ egyház ne váljon a világi iskolák ellenségévé. Ez magyarázza, hogy a baloldalról jelentkező kritikával szemben egyenesen megvédi az egyházat és kijelenti:........nézetem szerint igazságtalan gyanúsítás volna feltennünk, hogy 9

Next