Magyar Pszichológiai Szemle 9. (1936)
1936 / 1-4. szám - KÖNYVISMERTETÉSEK, BÍRÁLATOK - Nagyagyi folyamatok helyének felismerése / Jacob A.
94 Ismertetések, bírálatok. pel, a külvilági eredetű ingerek gyógyítómedencéjével. Wallenberg úgy véli, hogy a kéregből a látótelep felé irányuló ingerület a látótelep fogékonyságának emelését s ezzel a figyelmezést szolgálja. Brouwer és Riermond a kéreg és az elsődleges látóközpont között oly összeköttetést is találtak, melyet egyes látási ingerületek érvényesülésének gátlására láttak alkalmasnak. Meg lenne tehát a figyelés mindkét phasisának (egyes ingerek előnybe részesítésének, mások elhanyagolásának) a bonctani alapja. Azon mezők előtt, melyek villamos ingerlése mozgást vált ki (azaz az elsődleges mozgási mezők előtt), homloki tájékon további szemcsés rétegnélküli mezőt találunk; ennek bénulása az összetett (és tanult) mozgásokban mint amilyen az egyenes járás az írás, stb. okoz bénulást. Még jobban homlokfelé van az a mező, melynek épségéhez van kötve a figyelmezés, cselekvés és az érzelmi élet érdekessége. Ugyanezen tájékon van az a kéregrészlet is, melynek megbetegedése létező egyensúlybeli zavart okoz. A bal felső halántéki tekervény középső része zenében tehetséges emberekben többnyire túlfejlett; ugyanezen kéreg megbénulása zenei megértésre való képtelenséget, zenei szükségletet okoz. A tapintási, látási és halló mezők között oly mezők vannak, melyek épségéhez van kötve a térben való tájékozódás és egyben a számfogalom képzés képessége; ez a tény érdekes vonatkozásba hozható a pythegoreusi bölcselet azon magatartásával, mely szerint a szám és a tér elválaszthatatlan fogalmak. Az összehasonlító bonctan és élettan azt mutatja, hogy a különlegesen emberi lelki képességeknek különleges, csak az emberben megtalálható bonctani szervek felelnek meg. Az agykérgi szervek fejlődésképességét bizonyítják azok a tapasztalatok is, melyek szerint ezek az egyes ember életében is tudnak változott szükségleteknek alkalmazkodni, így pl., ha arcidegbénulásban szenvedő ember bénult arcidegének környéki csontját belevarrják az egészséges járulékos (XI.) agyidegbe, akkor, ha a műtét sikerül és a járulékos idreg kiszemelt rostjai belenőnek az arcidegbe, az arcideg által ellátott érzelemkifejező (mimikai) arcizmok ismét összehúzódnak akkor, ha a beteg a vállát felhúzza. Megfelelő gyakorlással elérhető, hogy közvetlenül az arcizmok összehúzódására irányuló ingerület is érvényesülhessen, de eleinte még a mimikai arcizmokkal együtt a vállemelő izmok is összehúzódnak; további gyakorlattal azonban az is elérhető, hogy az érzelemkifejező arcizmok minden vállemelés nélkül is összehúzhatókká lesznek. Ezzel a működés-változtatás befejeződött s a járulékos agyideg központja átvette az arcideg központjának a működését is. Jakob a központi idegrendszer bonc- és élettanában megerősítve látja véleményét, mely szerint a „régi, atomistikus“ és a „modern, egészetnéző“ felfogás között nincsen szakadék, mert hisz az egész részeken épül fel, a részek az egészben is megmaradnak, saját törvényeikkel érvényesülnek s csak önállóságuk van felfüggesztve. A természettudományos haladás és az orvosi kórismérő és gyógyító cselekvés mindenesetre a „részek“ törvényszerűségeinek ismeretén épült fel és él tovább. Az egészbe szervezett részek tárgyilagos valóságának és döntő jelentőségének legjobb bizonyít