Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1847-03-28 / 13. szám
Némán viselted fájó szívedet, Halvány valál s nem ejtél szózatot; Meg nem kereszteled a bánatot, Hogy mint pogány kínozza hívedet. Az epigrammban a szójáték megállhat; de ott sem szabad puszta szójátéknak lenni. A 103. 1. ezt olvassuk: Hogy tűzcsókodtól őrjöngve ne veszszen az ifjú : E habtestet adó langnjakidhoz az ég. Itt a hab (viz) s a láng mint ellenszerek, ellentétben vannak, de a habtest, mely összetételben nem a hab nedvessége hanem könynyűsége teszi a hasonlatot, s a lángajak többé nem játszik. Ezek, bármely csekélyek magokban, a tiszta ízlés azokat visszautasítja. — Még a nyelv szerkezete helyenkénti nehézkességét nem hagyhatjuk említés nélkül, milyen különösen az Éjjelben (24.1.), Tépelődésben (30. 1), a Szenvedő hölgy VIII. száma első szakában (52. 1.), a Kedvesemhez (105. 1.) első versszakában érezhető. Egy második kiadás mindezeket könnyű szerrel jóvá teheti. Foltok ezek, a tiszta hatást zavarók; Vachott Sándor költeményei pedig megérdemlik azon gondot, melyet azok irtása követel. ÉRTESÍTŐ. A három divatlapról. — 2. Életképek. I—Vili. Az idézett számok versei: ,,A kisértet“ (b. Eötvös J.); „Karácsonkor“ (Petőfy); „Virágrege“ (Tompa); „Reszket a bokor“ (Petőfi Sándor); „Keglevich Viola“, ballada (Lisznyaitól); „Népdalok, I—III (Riskó); „A Csárda romjai“ (Petőfi S.); „Panaszok“ (b. Eötvös J.); „A két Frangepán“, történeti ballada (Ladár); „Hunyad czimű töredék eposból (Czuczor); „Ifjúság“ (Petőfi S.); „Úti tárczámból“, I—III. (Kerényi). Azért állítok öszsze czimeik szerint e költeményeket, mert azokat, kik olvasák, egy kis mozaikra figyelmeztetjük általa. Ott van ugyanis a tarka vegyületben Czuczor, a nagymenetű epos-töredékkel, Eötvös ama meleg lágy érzelmekkel, mely a német sváb iskolára, s nálunk a mai lyra ujjászületési korszakára emlékeztet stílusban, szelídségben; ott Petőfi, a pusztába szabadult képzelődéssel, mely a csárda romait énekli; ott a népi elem, a ballada Petőfi, Riskó, Lázár és Lisznyai által, ott van Tompa a maga szálon szedett virágaival. E rovat, a versek rovata legérdekesb az Életképekben, mi fölötte csudálatos, pedig azért, mivel a szerkesztő maga verset tudtunkra nem írt, holott mindig abban szokott legerősebb lenni a lap, miben a szerkesztő maga. Az Életképeknek az volna a szerkesztő geniusával legjobban megegyező oldala, melyben humoristica foglal helyet, hová Nagy I., Vas Gereben írtak. Az ide tartozó czikkek azonban gyöngébbek, s maga ez a nem kevésbbé művészeti, mint hogy kellő anyagot adhatna elmélkedésre; már például minő humor az a Kartifioláé, az a Csipesié (Egérfogó), hol