Minerva 4. (1925)
1925 / 1-5. szám - Lukinich Imre: Báró Eötvös József kiadatlan naplóiból
2 Lukinich Imre jellemekre, az magában, világos s ép ebben fekszik a roppant hatás, melyet a tudomány s oltálján véve elmebeli tehetségeink mivelése a kedélyre gyakorol; s így kétségen kívül vannak ész tekintetében különösen megáldott nemzetiségek s a haladás, melyet az ismeretek, a míveltség körében tesznek, megteszi hatását a kedélyre, mint egyeseknél, úgy nemzeteknél is, melyeknek jelleme míveltségek emelkedésével folytonos fejlődésen megy keresztül. Valamint azonban a hatás, melyet elménk fejlődése s minden, mi arra hat, s így ismereteink, fogalmaink, ítélő tehetségünk a kedélyre gyakorol, azt tökéletesen nem alakíthatja át, úgy a legnagyobb biztonsággal mondhatjuk, hogy a haladás, melyet a míveltség körében tesznek, soha nem fogja kiegyenlíteni azon különbségeket sem, melyek az egyéniséget képezik, nemzeteknél ép úgy nem, mint az egyeseknél. Az elme általános, közös valami. A külömbség inkább csak tehetségeinek s kifejlődésének fokában fekszik s így minden, mi azt fejleszti, közelebb hozza az embereket. Mindenben, mi az ész köréhez tartozik, minden lépés, melyet előbbre teszünk, közelebb hozza az embereket s ha civilisativnk eddigi fejlődésének eredményét tekintjük, éppen nem látszik utópiának, ha feltesszük, hogy idők jöhetnek, hol az emberek jogi s más fogalmaikra nézve épen oly megegyezés fog létezni, mint most ismereteikben, de e megegyezés soha nem fog kiterjedni érzéseikre s arra, mi ezekkel összefügg. S épp ezért állíthatjuk a legnagyobb biztonsággal, miként a nézet, mely most annyi praepotentiával hírdettetik, hogy korunk nemzetiségi törekvései a míveltség emelkedésével szükségkép meg fognak szűnni, — tévedésen alapszik. A civilisatioval megszünhetik, sőt meg fog szűnni az ellentét, mely a külömböző nemzetek fogalmaiban létezik. Mentül magasabbra emelkedik mindenik, annál közelebb fognak állni egymáshoz valamint ismereteinkben, úgy nézeteinkben s mi ezekből folyik, törekvéseikben, de valamint az egyes nem veszti el egyéniségének érzetét a civilisatív által, sőt valamint ezen érzet csak erősebbé válik, úgy lesz az egész népeknél is. Éz ezért minden nemzeti törekvés, amennyiben e körben mozog, józan is. Feladásához tartozik minden, de csak az, mi a kedéllyel összefügg s így az erkölcsök, a poezis. Azon általánosság, melyet a civilisatív előidéz, nem terjed ki ezekre s bizonyos, hogy amennyiben a poezis létezni fog a jövőben, ez csak egyéni, csak nemzeti poesis lehet.