Minerva 4. (1925)

1925 / 1-5. szám - Lukinich Imre: Báró Eötvös József kiadatlan naplóiból

2 Lukinich Imre jellemekre, az magában, világos s ép ebben fekszik a roppant hatás, melyet a tudomány s oltálján véve elmebeli tehetségeink mivelése a kedélyre gyakorol; s így kétségen kívül vannak ész tekintetében különösen megáldott nemzetiségek s a haladás, me­lyet az ismeretek, a míveltség körében tesznek, megteszi hatását a kedélyre, mint egyeseknél, úgy nemzeteknél is, melyeknek jel­leme míveltségek emelkedésével folytonos fejlődésen megy ke­resztül. Valamint azonban a hatás, melyet elménk fejlődése s minden, mi arra hat, s így ismereteink, fogalmaink, ítélő tehet­ségünk a kedélyre gyakorol, azt tökéletesen nem alakíthatja át, úgy a legnagyobb biztonsággal mondhatjuk, hogy a haladás, melyet a míveltség körében tesznek, soha nem fogja kiegyenlí­teni azon különbségeket sem, melyek az egyéniséget képezik, nemzeteknél ép úgy nem, mint az egyeseknél. Az elme által­ános, közös valami. A külömbség inkább csak tehetségeinek s kifejlődésének fokában fekszik s így minden, mi azt fejleszti, közelebb hozza az embereket. Mindenben, mi az ész köréhez tartozik, minden lépés, melyet előbbre teszünk, kö­zelebb hozza az embereket s ha civilisativnk eddigi fejlődésének eredményét tekintjük, éppen nem látszik utópiának, ha fel­tesszük, hogy idők jöhetnek, hol az emberek jogi s más fogal­maikra nézve épen oly megegyezés fog létezni, mint most isme­reteikben, de e megegyezés soha nem fog kiterjedni érzéseikre s arra, mi ezekkel összefügg. S épp ezért állíthatjuk a legnagyobb biztonsággal, miként a nézet, mely most annyi praepotentiával hírdettetik, hogy korunk nemzetiségi törekvései a míveltség emelke­désével szükségkép meg fognak szűnni, — tévedésen alapszik. A civilisatioval megszünhetik, sőt meg fog szűnni az ellen­tét, mely a külömböző nemzetek fogalmaiban létezik. Mentül magasabbra emelkedik mindenik, annál közelebb fognak állni egymáshoz valamint ismereteinkben, úgy nézeteinkben s mi ezek­ből folyik, törekvéseikben, de valamint az egyes nem veszti el egyéniségének érzetét a civilisatív által, sőt valamint ezen érzet csak erősebbé válik, úgy lesz az egész népeknél is. Éz ezért minden nemzeti törekvés, a­mennyiben e körben mozog, józan is. Feladásához tartozik minden, de csak az, mi a kedéllyel összefügg s így az erkölcsök, a poezis. Azon által­ános­­ság, melyet a civilisatív előidéz, nem terjed ki ezekre s bizonyos, hogy a­mennyiben a poezis létezni fog a­ jövőben, ez csak egyéni, csak nemzeti poesis lehet.

Next