Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 6. (1881)
1881 / 3. szám - ***: Adalékok Petőfi életrajzához
ADALÉKOK PETŐFI ÉLETRAJZÁHOZ. I. VERS PETŐFI ELLEN PETŐFI Sándor, mint a költők általában, nem tartozott a szerencsés politikusok közé. Nem csak az elvekben, hanem az alkalmazásban is mindig és mindenkinél tovább akart menni, s e kép heves képzelődése, mely csapongásában vajmi keveset törődött a valósággal, nem egyszer átszakíttatá vele a viszonyok korlátait. Midőn 1848 március végén az udvar és minisztérium közt az a feszültség állt be, mely ez utóbbinak lemondási fenyegetését vonta maga után, Petőfi néhány társával egyenesen a köztársaság kikiáltásán fáradozott, s izgatott a Batthyányminisztérium ellen is, mely ekkor általános népszerűség tárgya volt. A Ledőlt oszlopot, a Forradalom, Dobzse László, a Király és hit szolgája követték, majd jött a Királyokhoz című költeménye, ezzel a refrainnel: «Nincsen többé szeretett királya. E költemény nagy zajt ütött, de nem abban az irányban, amint szerzője akarta. A magyar, mint monarchikus hajlamú nép, visszadöbbent a szokatlanul merész hangoktól, s a költő excentrikus iránya erős ellenzékre talált a kormány pártjánál, melynek zászlója alá a honnak csaknem összes értelmisége sorakozott.