Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 1. (1883)
1883 / 1. szám
A „PETŐFI-TÁRSASÁG“ Vll-dik ÜNNEPÉLYES KÖZGYŰLÉSÉNE IC TÁRGYSOROZATA. 1883. évi január T-dili napján. 1. Elnöki megnyitó beszéd ........ 2. Titkári jelentés . . ................................................... . 3. Arany János emlékezete........................................... 4. „A lengyelországi harangok“ (költemény) . 5. „Teréz“ (költemény) ........... 6. „A. rossz matéria“ (elbeszélés).......................... 7. Elnöki zárszó. Komócsy Józseftől. Szana Tamnástól. Névyrászlótól. E n. d. rö d.i Sándortól. Ábrányi Emiltől. Mikszáth,. Kálmántól. VEGYESEN v. * (Petőfi első szónoklata.) Cs. I., a pápai ref. főiskola egykori növendéke Petőfiről a következő érdekes följegyzéseket közli a „Vasárnapi ujság“-ban: Az 1872-ik évnek valamelyik tavaszi hónapján gyűlése volt a pápai képző-társulatnak, melynek elnöke a hírneves Tarczy professor volt. Fel volt írva a napirendre: Petrovits Sándor szaval , szavalja az „Ólmos botok“-at. Petőfiről, kinek a neve még akkor Petrovits volt, nagyon sokat bizony nem tartottunk , hiszen csak nem régiben is az öreg B o e s o r jól leszidta a históriából való készületlenségéért : „Amire — mondá — nem muszáj ám minden embernek bötüs emberré lenni ! van elég tisztességes mesterség, — kár annak a kollégium küszöbét koptatni, a ki nem akar a bötükkel megbarátkozni“. Azonban tudtuk róla, hogy néhány jó zamatu verset irt, — hogy nagyon szegény és hogy nagyon különc. Egy kis asztalka volt a szónokok számára kitéve. Most is látom lelki szemeimmel, hogyan rontott Petőfi e kis asztalka mellé — két lépéssel hátrább elkiáltva magát : „Hahó, tekintetes karok és rendek“ — s ekkor öklével úgy csapott az asztalra, hogy az menten majdnem felfordult, — „utánam csak, majd én elől menendek.“ — Mint egy meteor, úgy jelent meg a szavalóhelyen, aztán sistergett, s mi lélekzetünket visszafojtva lestük minden szavát, mely villámlott, dörgött, csattogott, s mikor végezte e szavakon: „Az ásványoknak ón lesz a jele; növényeké a botnak cser nyele ; s az állatoké — szép renddel menendek, — az állatoké a tens karok és rendek.“ Az általános lelkesedésnek elragadtatása tört ki minden kebelből, — minden ajakról. Meg volt bűvölve a hallgatóság. — Bírálókul, még az ülés kezdetén, Bárány Gusztáv és Jókai Móric neveztettek ki az elnökség által. De ki juthatott volna itt szóhoz, vagy ki hallgatott volna meg valami pedáns bírálatot. Maga az elnök, Tarczy professor felugrott székéből, — odament Petőfihez, — hatalmasan megrázta jobbját, és mint egy dicsőségtől sugárzó arcával mondá: „Nemde, ezt a remek költeményt, ön maga irta ?“ — Nem, — felelt Petőfi szerénykedve — tegnap kaptam egy barátomtól , Debrecenből. Tarczy szinte megszégyenkezett, amennyiben nem lett igaza s midőn valaki fitymával mondta: „Tudtam én, hogy nem írhatta“, Tarczy így válaszolt : „Noha nem írta is, én mondom önnek, hogy ez írni fog még ennél különbeket is.“ — Az idősebb bíráló megrótta a szónokot, mingjárt a kezdetért, hogy az eltérve a szabálytól — ahelyett, hogy az elszavalandó darabot s annak íróját megnevete volna — úgy rontott az állványhoz, mintha verekedni indult volna, s ököllel ütötte meg az asztalt, ami nem aesthetikus. De azért a szónoknak szerencsét kívánt, mint a ki még sok sziveket fog megindítani szónoklatával. Másik kinevezett bíráló volt Jókai Mór. A szép telt képű gyermek-ifjú (olyan komolyan tudta már akkor is adni a komoly férfiút, pedig ha a pódiumra lekerülhettünk, felséges birkózó és különösen félelmes boxírozó volt), felállt és átszellemült arccal csak ennyit tudott mondani: „Uraim, e szavalati előadást nekem meg kellene bírálnom, de ez, minden izében oly sajátságos, oly eredeti, a közönségesen szokott deklamációktól annyira elütő volt, hogy ennek bírálatát különös stúdium tárgyává kellene tenni. Én elragadtatásomban — dacára szabálytalanságának — egyebet nem tudok mondani, és azt olvasom le önök arcairól is, hogy ez az előadás fényesen sikerült előadás vala.“ Petőfinek diáktársai előtti auktoritása ezzel a szavalati előadással meg lett alapítva. * (A párisi ,,Opera populaire“), a népszerű operaszínház, mely a francia főváros segélyével jön létre, valószínűleg Rott Jenőt kapja igazgatóul. A város a színházat 300,000 frank évi segélyben részesíti. Ennek fejében az igazgató tűzbiztos színházat köteles építeni, mely legalább 2000 személyt képes befogadni. A helyeknek legalább háromnegyed része olcsó, legfölebb három frankos hely lesz. A többi helyek árát az igazgató tetszése szerint állapíthatja meg. Az igazgató köteles a két hónapra terjedő nyári színidő kivételével minden este előadást tartani és évenként legalább tíz felvonás új dalművet színre hozni, operettek kivételével. Ezenkívül köteles régibb dalműveket, amennyiben történelmi jelentőséggel bírnak, föleleveníteni. A zenekarnak legalább 75 zenészből, az énekkarnak 60 tagból kell állania. Solistáknak két első és két második tenoristát, három baritonistát, két bassistát, két komikai énekest, két soprán énekesnőt, egy kontraaltistánét, két altistánét stb., tartozik az igazgató szerződtetni. * (Wagner Richárd Velencében) igen visszavonultan él. Délelőtt szorgalmasan dolgozik és senkit sem fogad, Conti gróf, a velencei „Liceo Marcello“ elnöke kivételével, aki maga is kitűnő zenész. Délután a mester nejével és Siegfried nevű fiával mindig megjelenik a Márk-téren, hol a katonai zenekar játszik és végighallgatja ennek zeneelőadásait. Tiszteletére a karmester a műsort túlnyomólag Wagner műveiből szokta összeállítani. — A napokban Kozima asszony születésnapját fogják megünnepelni és ez alkalomra Wagner különös meglepetést tervez számára. Előadja ugyanis egyik ifjúkori művét, egy négy tételes szimfóniát (C-durban), melyet 1832-ben irt, midőn még az ellenpontot tanulta Weinlich kántornál. A művön még nagyon meglátszik Beethoven hatása, és a hangszerelésben sem árulja el magát a későbbi operák szerzője. Wagner a partitúrát annak idején elküldte Mendelsohnnak, azzal a kéréssel, fogadná el a mű ajánlatát. Mendelsohn őt válaszra sem méltatta. A mostani előadás szorosan baráti körben a „Liceo Marcello“ termében és a konservatórium megerősített zenekarának közreműködésével fog megtartatni. Mind a termet, mind a zenekart Conti gróf közbenjárásával bocsátották a mester rendelkezésére. A hangverseny után Wagner bankettet ad vendégeinek. ___