Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 1. (1883)
1883 / 9. szám - Vutkovich Sándor: Petőfi Pozsonyban - Csiky legujabb szinmüve
KOSZORÚ Villányi Adolf ugyanazt a leányt szereti, aki már viszonozza Márta fiának, Kálmánnak szerelmét. Az uzsorás, hogy elérje célját, összevásárolja e leány atyjának, Dávidházy legfőbb itélőszéki birónak váltott, s ezt csődbe akarja juttatni, hogy aztán a végszükségben szabadizéként lépve fel, megkérje a leány kezét. A második felvonás tulajdonképeni actiója tehát azzal kezdődik, hogy Dávidházy nagy szorultságában pénzt megy hajhászni. A megtört agyot Vilma leánya próbálja vigasztalni , jókedvet színlel előtte, és mikor egyedül van, sírva fakad. Ekkor lép be Kálmán , megvallja szerelmét s a mint megtudja, hogy Dávidházy tönkrejutott, bátorságával együtt szerelme is szinte növekszik s a fiatalok a jelenet végén boldogan ábrándoznak az aranyos jövőről. Ekkor jön Villányi, s azt mondja az apának: „Fogadj védnek, s akkor vagyonom is a tied.“ Dávidházy örömmel odaadná neki a leányt, mert ő is, az egész világgal együtt, becsületes embernek hiszi a kérőt. Beszólítják Vilmát, és ez, nagy lelki harc után, már-már kész volna az áldozatra, mikor az első távoztával jön a második kérő: Kálmán. S a leány annak, akinek fél órával azelőtt odaigérte kezét, azt kénytelen mondani: „Nem emlékszem már rá, mit ígértem önnek!“ E rendkívüli ügyességgel megalkotott jelenetek után a hatás ama mozzanatban kulminál, mikor belép az anya. Vilma, ki már azelőtt egy mellékszobába távolította el Kálmánt, könyörögni kezd előtte , ne tegye őket semmivé. Márta zokog, de nem engedhet. Ekkor a leány beszél neki szerelméről, boldogságáról, s a végső percben felszökik, mintegy őrült szenvedélylyel, s bevonszolja a mellékszobából az anya elé a fiát. így előkészített, így megalkotott jelenet — újra mondom — becsületére vált volna Sardounak. Márta hirtelen tudatára ébred annak, hogy azzal az eszközzel, melylyel fia anyagi jólétét akarta biztosítani, őt boldogtalanná tette, „így nem alkudtunk!“ kiált fel kétségbeesett dühvel és elrohan, hogy megmentse Kálmánt. A harmadik felvonásra, a „rozzant tetőre“, nem sok szót kell pazarolnom. A szerző egyszerűen úgy vet véget a drámának, hogy azt, ki a szerető szívek egyesülését gátolja, párbajban agyonlöveti. íme Csiky Gergely legújabb alkotása. Hibái dacára ez is tanúskodik arról, hogy folyton folyvást és biztos lépésekkel halad azon magaslat felé, melyen majd a nagyközönség tapsaival együtt a kritika is örömriadallal fogadja. Bozóti Mártában megfogyott mérvben lépnek már fel azok a hibák, melyek eddigi színműveiben előfordultak; egyetlen nagyobb hibája, hogy cselekvénye számára nem keresett egészséges alapot. Csiky Gergely tud majd ilyen alapon is jó bonyodalmat teremteni, és ezáltal egy nagy lépéssel közeledik majd a tökély felé, melyet hogy el fog érni, szentül hiszszük. —1. IRODALOM. Zsidóitok a történelem, az irodalom és a művészet terén. Irta dr. K ay s e ri ng M. Fordította Eeismann Mária. Két kötet. Budapest. Révai testvérek kiadása. 1883. A két kötet ára 2 frt 50 kr. Paradox nélkül el lehet mondani, hogy a nők tanulmányozása és ismerete legjobb eszköz valamely kor vagy társadalom megismerésére. A nők állása a társadalomban pontos fokmérője a társadalom állásának a civilisátióban. Sőt a nők állásáról a társadalomban lehet a legmegbízhatóbb következtetéseket a társadalom jövendő civilisátiója fejlődésének irányára és intenzivitására nézve felállítani. Épen azért nagyon hálás vállalat volt dr. Kayserlingtől, midőn a zsidónőket kívánta könyvében lehető sokoldalú világításban bemutatni. A zsidóság társadalma eléggé ismeretes; ellenségesen vagy barátságosan bár, de mindenhol és mindenütt érdeklődtek a zsidók iránt. S ha nem egyszer balul ismerték őket, annak nem a társadalom, amelyben a zsidók éltek, az oka, hanem a zsidók, kik nagyon keveset tettek arra, hogy magukat igazán megismertessék, hogy magukat jó oldalaikról ismertessék meg. Természetesen még kevésbbé lehetett ismerni a nőket. A zsidó család csak a legújabb időben nyílt meg a társadalomnak s ma sem minden rétegében. Keresztyénekre nézve másfél, sőt több ezer éven át olyan volt a zsidó család, mint a hárem a nem-mozlimra nézve : elzárt, ismeretlen s épen azért babonás hiedelmek s a kíváncsiság gyanúsításai által környezett. Ily előzmények után el lehet képzelni, hogy érdeklődéssel nyitottuk fel dr. Kayserling könyvét a „zsidó nőkről“hisz’ oly ember irta, kinek állásánál fogva ismerni kell tárgyát, s kinek könyve nem lesz első-