A Petőfi Társaság Lapja, 1878. január-június (3. kötet, 1-26. szám)

1878-03-24 / 12. szám

ill. kötet. BUDAPEST, 1878. március 24. 12. szám. A PETŐFI-TÁRSASÁG LAPJA. KATONA-ÉLET* Aug. 12 1877. Végig perdül a veríték, Por belepte arcomon, Mint a széles országúton Vándor utam folytatom. S vélem annyi fárad, izzad, Messze hagyva otthonát, Nem tudjuk, hogy hova? meddig? . . . — Perg a dobi »tovább, tovább!« Lombos ágon, fészke mellett Csicsereg a kis madár, Úgy hívogat, pihenőre Terebély fa árnya vár. Csuklik a térd, görnyed a váll, Megpihenni egy órát, Istenem de jó lenne, de . . . — Perg a dob: »tovább tovább!« Csergő patak fodros habja Itt iramlik, itt csobog, — Száraz ajkunk nedvesitni Kristály cseppeket hozott. Poros hidján fölsóhajtunk : »Bárha szomjunk oltanád!« S Tantalusnak kínja mellett — Perg a dob: »tovább tovább!« Tanyai ház pitvarában Takaros kis menyecske, Vígan lobog, vígan ropog Hej odabenn a tüze ! Csípejére tűzve karját Úgy szánja a katonát. Úgy oda­adná mindenét, de . . . -- Perg a dob: »tovább, tovább!« Látszik már egy falu tornya A felvégen kinn a nép — »Isten hozott« lebeg ajkán Kész a »kvártély« s jó ebéd ! Kezet nyújt a magyar gazda, Lánya vígan kezd danát, Csak az anyja nézi sírva Azt a poros katonát! . . . Minden háznak van vendége, Minden háznak van fia, Messze földről szép regéket Úgy kérik, hogy mondana . . . . . . Száll az alkony . . . csendes este Nádas gunyhó nyugtot ad, Csak az utcán zug valami — — Perg a dob hogy , jó éjszakát . . . ____ FÖLDVÁRY WIVÁN. * Mutatvány a tehetséges fiatal szerző közelebb megjele­nendő költem­ényfü­zéréből. KÉT SEB. (Regény.) (F o 1 y t a t á s.J NEGYEDIK FEJEZET. Búcsú a kapufélfától. Már a tizedik évet húzta Gazsika a Csáva Gergely érdemes házánál s ez idő alatt valóban sokra vitte. Nála a szellem együtt nőtt, fejlődött a testtel, sőt az első némely tekintetben jóval előbb járt. Már ki tudta csípni a pékinas kosarából a zsemlyét a­nélkül, hogy csak egyszer is rajta vesz­tett volna. A gyümölcs­árusok szekeréről szöges végű pálcikával szedegette le a szép telelő almá­kat, körtéket, pedig a tulajdonos a szekerén fe­küdt gyékény alatt. Senki se értett jobban hozzá, hogyan kell a régi krajcárokat hatossá átalakítani s egy kendő gyümölcsöt vásárolni rajta, ha besötétedett. Sőt ólombul is megcsinálta a hatost. A »tata«, meg a »mama« nyilallást kapott a nevetésben, mi­kor Gazsika egy-egy kalap jóféle gyümölcscsel lo­holt haza és még rézpénzt is csörgetett a marká­ban a felváltott ólom hatosból. Pedig hordogatta gyakran s a szerető házaspárnak jól esett a finom holmi. — Már látom, hogy a jég hátán is megélsz, ördögös fatulya. Montogató ilyenkor Gergely. — Élelmes ember lesz belőle — viszhangozá Kató. Vásári alkalommal: pipát, penicilust, fanyelű bicsakot és fejre való kendőket »talált.« Ujongva, vickándozva futosott haza napjában négyszer is a vásárból s ezzel toppant a házba : — Ni, ni, mit találtam ! — Loptad te azt, gyerek! — fordult felé Ger­gely eleinte. Két-három »bizony isten«, vagy : »fusson ki a szemem« untig elegendő volt, hogy Gergelyt tö­kéletesen meggyőzze a jogcímről, melyet Gazsika állított. Később nem volt szükség erre se. Elrakosgatta az ő illetőségét: a pipát, penici­lust és bicsakot, Kató is eltette a magáét , a fejre való kendőt. Csak ha elővett egyet, az újabbak közül, akkor szólt a »lelkemhez« ekképen . Ez a gyerek annyi pipát »talált« már nekem, hogy eltart, míg élek. 23

Next