Pszichológia 6. (1986)

1986 / 1. szám - TANULMÁNYOK - KARDOS LAJOS - ZÖLD GYULA: Idői dimenzió a rövid lejáratú állati emlékezetben

Pszichológia, 1986, (6), 1, 3-17. KARDOS LAJOS­ és ZÖLD GYULA ELTE Általános Pszichológiai Tanszék, Budapest IDŐI DIMENZIÓ A RÖVID LEJÁRATÚ ÁLLATI EMLÉKEZETBEN 1. Bevezetés és kérdésfeltevés Az újabb összehasonlító pszichológiai vizsgálatok — főként Oltón és munkatársainak a kísérletei a csillagformájú útvesztővel (ÖLTÖN és SAMUELSON, 1976; ÖLTÖN, 1977) — mint azt egyik korábbi munkánkban kifejtettük (KARDOS és ZÖLD, 1985) — döntő bizonyítékot hoztak arra, hogy az állatnál is megkülönböztethetünk rövid és hosszú lejáratú emlékezetet. Sőt Oltön kísérleti eredményei - bár a szerző erre nyíltan nem utal — azt is jól demonstrálják, hogyan és milyen adaptív módon működik együtt a kétféle emlékezet az állati tanulásban. Az, hogy Oltón a talált jelenségeket az állati emlékezettel magyarázta, valójában nagyon jelentős szemléletváltásról tanúskodik, mely az utóbbi évtizedekben követke­zett be. Az alapjelenséggel ugyanis, melyet a kísérletek oly világosan feltártak, az út­vesztő-kísérletek végzői már régen találkoztak, de egészen másképp fogták fel. Például a következőt találták: Egy egyszerű T-útvesztő mindkét ágának végébe ennivalót tet­tek. Az éhes állat (patkány) természetesen vaktában választott. Közvetlenül az után, hogy például a baloldali ág végében ennivalót talált, s azt megette, kivették onnan és visszatették az útvesztő bejáratához. Az állat a második próbában az esetek több, mint 80%-ában a másik ágat, a jobb oldalit választotta (DENNIS, 1939; HEATHERS, 1940). Azt is megfigyelték, hogy „az ismétlés elkerülése" (the avoidance of repetition) az idő múlásával gyorsan kialszik, de néha 12 órával később még megmutatózik (ZEAMAN és HOUSE, 1951). Magyarázatért természetesen az akkori idők nagy teoretikusának, Hullnék elgondolásaihoz folyamodtak: reaktív gátlás. Ugyanannak a reakciónak rövid időn belüli megismétlését valamilyen mechanizmus gátolja. Érdekes, hogy sem Hullt, sem követőit nem zavarta az, hogy a feltételezett mechanizmus biológiai értelmét ne­héz belátni. Hogyan alakulhatott ki ilyen mechanizmus a fejlődés során? Milyen „sze­lekciós nyomás" alatt? Milyen biológiai előny alapján? Meg kell azonban említenünk, hogy már az egykorú kutatókban is kételyek me­rültek fel a reaktív gátlással szemben — főként azért, mert Hull elképzelése szerint ez a gátlás nagyon átmeneti, míg a jelenség kialvása a kísérletekben viszonylag lassú volt. Egy másik magyarázattal is próbálkoztak: léteznék egyfajta „alternálási tendencia". Nem eszméltek rá arra, hogy ezzel a tényt valójában csak átnevezték, tudományosan- Kardos Lajosról évfolyamunk következő számában saját szövegei felhasználásával külön megemlé­kezünk.

Next