Szépművészet 2. (1941)
1941 / 12. szám - Schwarz Elemér: Háromkirályok
rázzunk, ne elmélkedjünk előre, hanem hallgassuk meg először őt, a szent evangélistát s csak azután érdeklődjünk, kérdezősködjünk.33 A magyarázatnál a fenti szentírási művek lábjegyzetein kívül főképen a következő munkákat tartottuk szem előtt: Lonovics József: Népszerű egyházi archeológia, 3 kötet, Budapest, 1865. — Dausch, Petrus, Die drei älteren Evangelien, Bonn, 1918. —Schuster—Holzhammer, Handbuch zur biblischen Geschichte, 2 kötet, Freiburg i. Br., 1926. — Huender, S. J., Anton, Zu Füssen des Meisters, Freiburg i. Br., 4. köt., 1930. — Wetzer—Welte, Kirchenlexikon, Freiburg i. Br., 18828-tól. (Röv.: KL.). — Buchberger, M., Lexikon für Theologie und Kirche, Freiburg i. Br., 18302-tól. (Röv.: LThK.). A latin Szentírás a Napkeleti Bölcseket egyszerűen mágusoknak mondja: „... ime mágusok jövének napkeletről Jeruzsálembe ..." (Máté 2, 1). Lonovics azt mondja: „Az írásban egyszerűen Mágusoknak neveztetnek, mely név hajdan keleten bölcs, csillagvizsgáló férfiakat jelentett " (i. m., 1, 67.1.). Ezzel azt akarja mondani, hogy tényleg hozzáértő, tudományosan képzett asztronómusok voltak Bölcseink. Ezt megerősíti Kugler jezsuita atya is, aki „Der Stern von Betlehem" (Stimmen aus Maria Laach, 1912. évf. 448.11.) c. dolgozatában Schubert Holzhammer szerint okosan védelmébe veszi ezt a nézetet azokkal szemben, akik azt mondják, hogy a bölcsek „csak asztronómiai álmodozók s nem komoly csillagászok voltak" (i. m., 2, 118.1.). És azután Schuster és Holzhammer így állapítják meg a magus fogalmát: „Ez a név mint a méd-perzsa és a kaldeus papi s tudósrend neve fordul elő. Ennek tagjai főleg természettudományokkal, asztrológiával és teológiával foglalkoztak. Fontos események alkalmával a mágusok tanácsát mindig kikérték, ők voltak a királyok tanácsadói, a királyinak nevelői és az állami ügyek vitelében nagy befolyásuk volt. Vezetőik bizonyára hercegi rangot viseltek ..."(J. i., 120. 1.). Keletieknek azért nevezzük őket, mert a Szentírás kifejezetten ezt mondja: „napkeletről". Hogy merre volt azonban ez a Kelet, azt biztosan nem tudjuk. A legtöbben Perzsiában keresik hazájukat. Szent Jusztin Arábiából származtatja őket. Origenes Chaldeát mondja szülőföldjüknek. Dausch pedig ezt mondja: „A bölcsek vagy mágusok bizonyára az akkori mezopotámiai párthus birodalomból jöttek, ahol — ugyanúgy mint Medeában és Perzsiában — nagyrabecsült papi rendet alkottak, és mint a káldeusok szellemi rokonai főleg asztrológiai és asztronómiai kutatásokkal foglalkoztak" (i. m., 73. 1.). Ha a sokszor idevonatkoztatott 71. zsoltárra gondolunk: „Boruljanak le Előtte a vadidegenek, és ellenségei a földet nyalni fogják! Tharsis és Szigetvilág királyai hozzák el adományuk, Arábia és Szába királyai Neki adják adójuk!" — és Horváth Konstantin ehhez fűzött magyarázatára, amely szerint Tharsis, Szigetvilág, Arábia, Szába tulajdonképen az egész világot jelentik (A zsoltároskönyv Zirc, 1935, 179. 1.), akkor talán a „jövenek napkeletről" és a „mert láttuk csillagát napkeleten" szakaszokat is általánosságban érthetjük és Huonderxen azt mondhatjuk: „Ezen nem éppen a világtájat kell értenünk, hanem inkább azt a nagyobb területet, amelyet a Nyugattal (Abendland) szemben Keletnek (Morgenland) neveznek" (i. m., 204 1.) vagyis akár Perzsia vidékét, akár a távoli keletet, talán Indiát és az ehhez közelebb eső területeket is. A Napkeleti Bölcsekről még egy-két megjegyzést kell tennünk. Azt, hogy Háromkirályoknak is szokták őket nevezni, mert „a próféták szavai szerint valószínű, hogy ama bölcsek kisebb fejedelmek s mindenesetre előkelő férfiak voltak" (Lonovics, i. m., 67. 1.). Ennek igazolására a 71. zsoltár 10. „Mikor pedig megszületett Jézus a Judeai Betlehemben, Heródes király napjaiban — mondja Máté (2, 1—23) — íme bölcsek a jövének napkeletről versére: „Tharsis és Szigetvilág királyai hozzák el adományuk, Arábia és Szába királyai Neki adják adójuk! (Horváth Konstantin fordítása) és Izaiás 60. fejezet 3. versére hivatkoznak. Ez lehet tehát oka annak, hogy a legenda királyokról beszél. Kraus szerint „a mágusoknak ókeresztény ábrázolása a bölcseknek királyi rangjáról még semmit sem tud, amelyet csak a középkor (a VI. század óta?) tulajdonít nekik s amelyet a művészetben csak a VIII. század óta ábrázolnak" (Geschichte der christl. Kunst, 1, 151.I. Idézi Schuster—Holzhammer). Lonovics még hozzáteszi: „Sz. Hilár L. 4. de Trinit. C. 38. őket „Principes", Juvencus pedig Evang. Hist. L. 1. „Magorum Primores" „lecti Proceres" címmel illeti" (i. m., 67. 1.). Ma általános a Mágusok királyi rangja. A művészek nagy szabadsággal élhetnek a Napkeleti Bölcsek ábrázolásánál. Egyet mindenesetre el kell fogadniok s ez az, hogy előkelő emberek voltak. Ha nem is a származás vagy pénz, de legalább is a tudomány arisztokratái voltak. 2. Be kell vallanunk, hogy számukról biztosat nem tudunk. Legtöbbször ugyan háromról beszélnek, de kivételesen „és többnyire a művészi arány miatt" 2, 4, 6, sőt a szíriai hagyomány szerint 12 király is jelenik meg a műemlékeken" (LThK). A valóság az, amit Lonovics állapít meg: „Számukról, valamint neveikről az írás hallgat, amazt a szent atyák közül némelyek háromra teszik" (i. m., 67.1.). A hármas számot a hármas ajándékból következtették ki. (LTdK.) A művésznek e szerint a Királyok számát illetőleg is nagy szabadsága volna. De nem hisszük, hogy erőszakosan szakítani kellene a tradícióval. Bár kezünk megkötve nincs. 3. A Háromkirályok nevéről sem tudunk biztosat. A Szentírás nem említ nevet. Az „Excerpta Latina Barbari" szerint a VI. század óta ismeretes a Caspar, Melchior, Balthasar (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) név (v. ö. LThK). Lonovics azonban azt mondja, hogy ,,... nevezetek pedig már a negyedik század óta ismeretes" és ezt a következő jegyzettel erősíti meg: „A boldog Arábiában ... a három szent királynak és bölcsnek, Gáspárnak, Menyhértnek és Boldizsárnak, akik Krisztust imádták, mártiromsága, úgymond a IV. században élt Flavius Dexter Chronicon ad an. 70 c. munkájában". Azután meg: „Alaptalan tehát a Bollandisták állítása: Barbarossza Frigyes koráig egyetlen írót sem említenek, aki a most általánosan használt neveket használta" (i. m., 67. 1.). 4. A keresztény művészet a XII. századtól kezdve a három királyt részint mint a három emberi életkor képviselőjét, részint meg mint a vízözön utáni három emberfaj képviselőjét mutatja be. E szerint a fiatal és kissé vöröses szőke Gáspár Szem nemzedékét (Ázsiát), az ősz és hosszúszakállú Menyhért Japhet utódjait (Európát), a feketésbarna szakállú Boldizsár pedig Cham családját (Afrikát) képviseli. Az ajándékokból Gáspár tömjént, Menyhért aranyat, Boldizsár pedig mirhát hoz (v. ö. Schuster—Holzhammer, i. m., 121. 1.). A németek szeretik Gáspárt feketének rajzolni, ő a „Mohrenkönig". De ezt a szokást sokszor áttörik s szintén Boldizsárt gondolják feketének. 5. Még szeretném felemlíteni, hogy a reneszánszkor (Benozzo, Gozzoli, Botocelli) a királyokat nagy kísérettel hozza a Jézuskához. A kíséreten szeretik koruk előkelőségeit megörökíteni. A nagy kíséret Izaiás (60,3—6) próféta e helyére megy vissza: „Népek jönnek majd világosságodhoz és királyok a neked támadt fényességhez. Hordozd körül szemedet, és lásd: Egybegyűlnek ők mindnyájan, te hozzád jönnek, jönnek fiaid a távolból, és hátukon hozzák leányaidat... és hozzád megy a nemzetek kincse. Elborít majd téged a tevék áradata, Mádián és Éla dromedárja; valamennyien